„Schmitt különleges, kevés szerzővel párhuzamba állítható gondolkodó. Életműve s bizonyos fokig életpályája olyan kihívás, mellyel mind a liberalizmusnak, mind a kontinentális konzervativizmusnak meg kell még birkóznia. Személyében nem egyszerűen egy konzervatív-katolikus állambölcselővel van dolgunk, hanem a szó valóságos értelmében vett politikai teológussal. Gondolkodásában a normativitás és a fakticitás szférája nemcsak szétválik, hanem az utóbbi mintegy alárendelődik az előzőnek, miáltal egy sajátos, víziószerű, normatív történelemszemlélet, s erre épülő történetfilozófiai koncepció jön létre. (...) Schmitt színvonalas ellenfél – mondja az alapvetően baloldali szerző –, amolyan teoretikus kobra, aki gondolatai világosságával, érvei átütő erejével, kifejtése lehengerlő voltával az első pillanatban szinte megbénítja ellenfelét. Mondatai, gondolatmenetének egésze mögött olyan szakadékok nyílnak meg, melyekbe a politika kompromisszumokon felépülő jellegét hangsúlyozó liberális politikai filozófia legtöbbször óvakodik bepillantani. (...) Műveltsége lenyűgöző: a klasszikus ókor nyelveinek fölényes ismerete mellett kitűnően tud angolul, franciául, olaszul és spanyolul, otthon van az újkori történelemtudományban, filozófiatörténetben, irodalomtörténetben, nagy értője, sőt művelője a zenének."
/Horváth Róbert/