Élete
Erigena Johannes (János) néven született 810 körül minden valószinűség szerint Írországban, amelyet akkor Scotia major (nagyobb Skócia)-nak mondtak. A kéziratokban hol Scotusnak (Skóciából való), hol Jerugenának (írországi) nevezik. Megtanult görögül és latinul, illetve ismerte Platón és Arisztotelész néhány művét.[1] Még 847 előtt a Nyugati Frank Királyságba, a párizsi palotaiskolába ment Kopasz Károly király kérésére filozófiát és teológiát tanítani. 851-ben megtámadta Orbais-i Gottschalk predesztináció tanát. 855-ben a valence-i, 859-ben a langres-i zsinat viszont Erigenát ítélte el. 877 körül hunyt el.[2]
Művei
Erigena latin nyelvre fordította Pszeudo-Dionüsziosz műveit, Hitvalló Szent Maximosz Ambigua, és Nüsszai Szent Gergely Az ember teremtéséről című írásait. Saját filozófiai nézeteit a De divisione naturae-ban fejtette ki. Tanítását a több pápa – IX. Leó 1050-ben és III. Honoriusz 1225-ben – elítélte. Utóbbi Erigena fő művének példányait igyekezett felkutatni és elégetni, mint egyházellenes írást.[1] Később is elutasították nézeteit a római katolikus egyházon belül, így 1910-ben és 1925-ben is (DS 320).[2] Erigena műveit a Patrologia Latina 122. kötete tartalmazza.[3]
Filozófiája
A kezdet kezdete a teremtő teremtetlen természet (nature creans non creata): Isten. Az ő tudásának köszönheti létét az ideák világa: a teremtett és teremtő természet (natura creata creans). A teremtett – bár örök – ideák a dolgok létének elsőrendű okai (causae primordiales). A lét harmadik fokozata a teremtett és nem teremtő természet (natura creata non creans). Benne látható a láthatatlan, felfogható a felfoghatatlan, s ezért dicsőítik az értelmes teremtmények. Az utolsó fokozat a létezők visszatérése a kezdethez (natura non crans non creata). Eriugena az igazi filozófiát azonosítja a vallással, mivel a hit és a tudás között nem lehet áthidalhatatlan ellentmondás. Az emberi tekintéllyel szemben azonban az értelem pártját fogja: „auctoritas ex vera ratione processit, ratio vera nequaquam ex auctoriate” (De divisione nature, I. 69). A hatalommal szemben a tudáson alapuló hozzáértés tekintélyét fogadja el, „mivel gyönge lábakon áll az olyan tekintély, amelyet nem támaszt alá érdemi belátás, míg valódi értelmi belátáson nyugvó ésszerűség ereje megdönthetetlen”.[f/Wikipdia/
