Bővebb leírás
René Girard e művében lényegében két rejtett, de egymással összefüggő kulturális és pszichés mechanizmus hipotézisét fejti ki: az úgynevezett áldozati mechanizmusét és a mimetikus vágy elméletét. Az áldozati mechanizmus Claude Lévi-Strauss strukturalista mítoszelemzéseinek kritikájából indulva jut el az emberré válás, a kultúrateremtés folyamatainak új rendbe foglalásáig. A mimetikus vágy elmélete pedig Freud Ödipusz-mítoszának dekonstruálásán és új logika szerinti összerakásán alapul. Közöttük a kapocs az, hogy az ember mimetikus lény. Vagyis mind társadalmunkban, mind lelkünk belső szerkezetében alig találunk olyasmit, mely ne a belsőnkben létrehozott képek, fogalmak egymás közötti tükrözése, másolása, utánzása során jött volna létre, és ne e hatás szerint működne.A teória kifejtése a mai tudomány számára szokatlan módon zajlik. Nem apróbb empirikus megfigyelések tömege csap át új minőségbe, hanem a feltételezett alapelv koherenciája válik egyre meggyőzőbbé.
