"Kazay Sámuel debreceni gyógyszerész (1711–1797) a 18. század ötvenes-hatvanas éveiben a korszak legjelentősebb polgári magánkönyvtárát hozta létre Magyarországon. Kutatóinak egybehangzó véleménye szerint a kollekció bibliofil értéke állja a versenyt a kor főúri könyvgyűjteményeivel, és tartalmilag élvonalbeli tudósok könyvtáraival vetekszik. Ha a kötet témájának régi helytörténeti vagy orvostörténeti irodalmát és egyes részleteinek 20. századi feldolgozásait egybevetjük azzal a ténnyel, hogy az újabb kézikönyvek meglehetősen mostohán bánnak Kazay Sámuel személyével, jogosnak tűnik a következtetés, hogy már régen meg kellett volna születnie egy új források bevonásával elvégzett összegzésnek. Már pusztán azért is, mert Kazay hagyatéka szokatlan bőségben tartalmazza az 1750-nel kezdődő könyv- és olvasástörténeti korszak információit éppen arra a periódusra vonatkozóan, amelyben korlátozottabban áll rendelkezésünkre „a biztos adatok sűrű hálója, ami 1750 előtt a hagyatéki összeírásokból és a »gazdagon összefirkált« könyvekből szövődött”."