Legendaromboló filmkönyvvel lepi meg a rajongókat és a filmszakmát a szerző. Ez a könyv olyan legtöbbünk által érintetlennek hitt tabukat döntöget, mint hogy a film szépségének titka a művészien komponált kép vagy a csodatevő montázs, netán a hosszú beállítások forradalma.
A film mint mozgás emellett alázatos tisztelgés a magyar és az egyetemes filmtörténet emlékezetes művei előtt A vonat érkezésétől napjainkig, valamint a hetedik művészetről való gondolkodás olyan nagyjai előtt, mint Balázs Béla vagy Gilles Deleuze.
A szerző többszáz mű elemzéséből rakta össze a maga minden részletre kiterjedő esztétikáját, mely nem azt akarja megmondani, hogy melyik film a jó és melyik a rossz, hanem azt, hogy miként és mitől lesz a mozgásból esztétikum, a mozgóképből művészet. Ehhez persze nélkülözhetetlen a korábbi filmelméletek megidézése, s ezekkel csak azért nem mindig bánik kegyesen, hogy el lehessen választani a ragyogót a talmitól, az érvényest az elavulttól. Hiszen, mint az előszóban megjegyzi, maga a filmtudomány is „...olyan egy kicsit, mint egy horrorfilm. Tárgyának kivételesen gyors fejlődése miatt ezerszer feltett, ezerszer megválaszolt, de véglegesen soha nem megválaszolható kérdések támadnak fel benne újra és újra, és integetnek felénk gonoszkodva, mint a zombik George A. Romero Az élőholtak éjszakája című filmjében.”
A nagyívű szellemi konstrukciók valódi értékét mindig az idő dönti el, de aki megismerkedik a kinetovizualitás itt lefektetett alapjaival, az nagy valóaszínűséggel másként közelít ezután a filmhez, mint ezelőtt.