Az uralkodás művészetében először olvashatók magyarul Bonaparte Napóleon szellemes, a Machiavellit megszégyenítő cinizmust sem nélkülöző, olykor pedig megdöbbentően aktuális gondolatai háborúról és békéről, politikáról és törvényhozásról, vallásról és társadalomról, családról és szerelemről.
A korzikai kisnemesi család sarjaként született Bonaparte Napóleon (1769–1821) felemelkedését a győzedelmesen megvívott csaták mellett a francia forradalom biztosította, nem véletlenül tekintette önmagát a forradalom fiának, császárként pedig a forradalom örökösének, mondhatnánk, megkoronázójának. Tábornokként és uralkodóként Napóleon egyaránt a polgári jogegyenlőségen alapuló jövőt tartotta eszménynek: polgári törvénykönyve, amely a korabeli Európa legmodernebb jogi kódexe volt, óriási hatást gyakorolt az egész európai jogrendre és a későbbi jogalkotásra.
Az uralkodás művészetében nemcsak a napóleoni törvényhozás és a bonapartista politika gondolati háttere tárul fel, hanem a hadvezér és államférfi mint ember – testvér, apa, férj – is megismerhetővé válik.
