Bővebb leírás
Sörös István most bebizonyítja, hogy a kultikus rendeltetésűnek vélt szerkezet, az úgynevezett napbárka nem holmi szakrális tárgy volt, amelyen a fáraók utazgattak a Nílus habjain, hanem építőgép. A különleges ókori hajóval, pontosabban hajódaruval meg lehetett mozgatni a több tonnás építőköveket, s beemelni azokat az építményekben nekik kijelölt helyre. Mindezt igen hatékony módon, minimális fizikai munkával lehetett működtetni. Megdőlni látszik tehát az az elmélet, amely szerint szerencsétlen rabszolgák, vagy szabad egyiptomi parasztok irdatlan méretű rámpákon vonszolták volna a magasba az építőköveket. Ugyanígy tarthatatlannak tűnik az úgynevezett gördülő kövek elmélete, de az a feltételezés is, hogy szél által mozgatott sárkánnyal, vagy léghajóhoz hasonló szerkezettel rendelkeztek volna az ókori építőmunkások. A Vízben álló piramisok, lebegő kövek teljes részletességgel taglalja az építési folyamatokat, számos grafikával, mûszaki rajzzal és fotóval fűszerezve.
