Bővebb leírás
A könyv szerzője Szegedy-Maszák Mihály akadémikus, az ELTE és az Indiana University (Bloomington) professzora, az interpretáció elméletének itthon és külföldön egyaránt ismert kutatója. Új könyvében azt fejtegeti, hogy az értelmezés nem ismer végleges lezártságot. Megállapításai szerint az értelmezés önmagát szüntelenül megcáfoló folyamat, mely mindaddig változni fog, amíg létezik emberi történelem. A szerző az interpretáló tevékenységet három művészeti ág, a zene, a festészet és az irodalom közegében vizsgálja. Milyen szerepet játszik a karmester és a rendező személyisége? Része-e a képnek az, ami közvetlenül nem érzékelhető? Miért nem ugyanazt érzékeljük valamely műalkotáson, mint a korábbi nézők? Hogyan értelmezhetők a több változatban elkészített képek, a szövegvariánsok, vagy a társszerzők által készített művek? A műfordítás az interpretáció egyik változatának tekinthető-e? Íme, néhány kérdés a tanulmány gazdag anyagából. Az értekezés a magyar alkotók közül Csontváry Kosztka Tivadar és József Attila utóéletével, hazai és külföldi fogadtatásával, hatástörténetével foglalkozik részletesebben.
_________________
A kiadó tervei szerint évi egy, később esetleg több alkalommal megjelenő új sorozat kiadványai a Pécsi Tudományegyetem Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének és a Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének előadásaiból készülnek. A sorozat névadója, Thienemann Tivadar az egyetem jeles oktatója volt, a sorozatban közreadott munkák az ő szellemét próbálják megidézni. A tematikai megkötés nélkül választható, szakmai szempontból időszerű témákat az irodalomtörténeti tanszékek oktatói, hallgatói és doktoranduszai közül kikerülő előadók három napon, három részben fejtik ki, s az előadások anyaga ezt követően kerül nyomtatásba. Egyetlen kitétel csupán, hogy tartalmazzon egy hivatkozást a nagy előd valamely munkájára. Szegedy-Maszák Mihály tanulmányának az alaptétele, hogy a műalkotások értelmezése végtelen, az értelmezés egy önmagát folyamatosan megcáfoló lezáratlan folyamat, mely az emberi történelemmel együtt változik. Az interpretáló tevékenységet három művészeti ág, a zene, a festészet és az irodalom közegében vizsgálja. Milyen szerepet játszik a karmester és a rendező személyisége? Miért nem ugyanazt érzékeljük valamely műalkotáson, mint a korábbi nézők? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ a tanulmány, kiemelten foglalkozva Csontváry Kosztka Tivadar és József Attila utóéletével, hazai és külföldi recepciójával, hatástörténetével.
