"...az igazi kérdés ma már nem is az, hogy létrejött-e új városfejlődési modell vagy sem, sokkal inkább az, hogy mit tesznek az örökségükkel az ún. szocialista új városok? Képesek-e építeni azokra a sajátosságokra, amelyekkel csak ők, és kizárólag ők rendelkeznek? A múltjukra, a különleges építészeti adottságaikra, a városukkal elkötelezett emberek aktivitására? Képesek-e valóban befogadni a mai kor gazdasági, társadalmi kívánalmait és képesek-e öntevékenyen tenni a z átalakulás érdekében? Meg tudnak-e újulni? Képesek-e olyan kisebb és nagyobb térségi kooperációkat kialakítani, ahol az együttműködés, a közös előnyök kihasználása és nem az egyéni versengés, a másik kiszorítása a cél.

És végül, képesek-e valamikori >úttörők< ismét úttörőkké válni, de már, a könyv mottójában feltüntetett Stiglitz-jelentés szellemében, a múlt kedvező és kedvezőtlen tapasztalatai, a reális folyamatok és társadalmi lehetőségek figyelembevételével és nem utópiák szerint jobbá tenni az emberek életét, hozzájárulni az új városi társadalmi jól-lét kialakulásához? Ezek nemcsak a jövőben megválaszolható kérdések, hanem olyan kérdések, amelyek válaszai az új városok jövőjét, egyben a lehetséges új városfejlődési modellek szerveződéseit is eldönthetik."