1
Nagy Ágnes:
Állampolgár a lakáshivatalban: politikai berendezkedés és hétköznapi
érdekérvényesítés, 1945
–
1953
(Budapesti lakáskiutalási ügyek és társbérleti viszályok)
Kérdésfeltevés
Az 1945
-
től Budapesten működő hatósági lakáskiutalási rendszerben
–
miközben a
bérházak államosítására csak 1952
-
ben került sor
–
a lakásbérlésnek a háztulajdonos és a
bérlő között létrejövő magánjogi szerződéses kapcsolatát a bérlőt állampolgárként a közhöz
fűző viszony váltotta fel. Az egyénnek lakásra, illetve lakrészr
e való jogosultságát a köz,
vagyis az azt megtestesítő lakáshivatal előtt kellett bizonyítania. A köz szereplőként való
megjelenése a lakásbérlésben azt vonta maga után, hogy a hivatal előtt megjelenő egyén a
közérdek nevében léphetett fel, az egyéni érdek
közérdekként vált megjeleníthetővé. Ily
módon a lakáskérelmek, illetve lakásviták szereplőinek önmeghatározása az egyén és a
társadalom viszonyára vonatkozó elképzeléseket mozgósíthatott. A lakásbérlés áthelyeződése
a magánszférából a köz szférájába ugyan
akkor egy másik következménnyel is járt. Ahogy a
lakásbérlés az egyén magánügyéből az egyén és a köz viszonyát érintő üggyé vált, úgy az
egyén lakással kapcsolatos magatartása is a közhöz való viszonyulásként értelmeződött, és a
köz megítélése, ellenőrzése
alá került.
