Bővebb leírás
A kötet lapjain az az olvasó az archaikus (és kisebb részben a kora klasszikus) római irodalom kevésbé közismert, de annál izgalmasabb fejezetébe, a legkorábbi latin nyelvű Homéros-fordításokba és -földolgozásokba nyerhet betekintést. A római irodalom első terjedelmesebb alkotása, amely töredékei alapján fogalmat alkothatunk, éppen egy ilyen fordítás: Livius Andronicus Odusiája. A homérosi szövegek továbbgondolása, alkotó újrafelhasználása tehát a kezdetektől végigkíséri a római irodalmat. Ez a kötet a folyamat kezdetét tárgalja, elsősorban Andronicust és művét állítva a középpontba. A ránk maradt töredékek fordítástechnikai elemzése során kiderül, hogy az Odusia szerzője rendkívül tudatos és kreatív fordító, aki biztonsággal mozog a forrás- és a célnyelvben egyaránt, átgondoltan alkalmazza a lexikai és grammatikai átalakítások széles tárházát, sőt fordítói tevékenysége a szoros értelemben vett szöveg mellett a versformára, az istennevekre, a képi világra, néhol még a reáliákra is kiterjed. A későbbi római epika fejlődési irányát azonban nem ő, hanem a vele szemben más utat választó Ennius jelölte ki, akinek Homéroshoz való viszonyát már csak néhány ponton lehet a fordítástudomány módszereivel vizsgálni.
