Ez a könyv némileg vallomás is, olyan történész írta, aki a 19. században érzi jól magát: nemzet és emberiség haladásának nagy korszakában, ám az alkalom, hogy kézbe vehesse azokat a könyveket, amelyeket a valamennyiünk sorsát befolyásoló diktátor forgatott, túl csábító volt. Lehetőséget kínált valamiféle számvetésre. Hiszen - ha akarjuk, ha nem - minden diktátorról elmondható: élt, él és élni fog...
Munkánk tallózás Hitler könyvtárában, amely hű tükre egy letűnt kornak. Feltűnik benne annak a szubkultúrának a sötétje, amelyből a nácizmus a maga szervezettségével kiemelkedett. Ugyanakkor jobban megismerhetjük a Führer egyéniségét. Láthatjuk, miként olvasta például Ernst Jünger háborús élménybeszámolóit. Mérlegelhetjük azokat az elméleteket, amelyek egy-egy dühös és elkeseredett ideológus irományában vagy éppen Wagner életművében keresik a hitleri világszemlélet gyökereit. Láthatjuk, amint a Führer - ceruzával a kezében - újraolvasta saját könyvét, miközben feltárulnak a nemzetiszocialista gnózis bűnös konstrukciói. Ugyanakkor találunk ezen könyvtárban üde színfoltokat: a náci kór leküzdésének dokumentumait is.
Miközben könyvek és szerzők során tűnődünk, máig ható, olykor keserű tanulságok körvonalazódhatnak. Munkánk azt is tudatosítani akarja, hogy Hitler és a nácizmus megítélése valóban sokban revízióra szorul. De mennyire? Mi lehet azoknak a messze múltban gyökerező és megrázkódtatásszerű válságokban előtörő ideológiáknak és törekvéseknek az ellenszere, amelyek - nagy püspökünk, Márton Áron 1944 májusában a kolozsvári Szent Mihály-templom szószékéről elhangzott szavai szerint - "fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésekbe hajszolták a népeket", megtagadva "az emberi nem egységének, az egyetlen nagy családba való tartozás gondolatát", egyszóval: "az embertestvériség egyetemes gondolatát".