E könyv angyalai, démonaí és szellemei szomorú lények, maguk is segítségre szomulnak. Valaki, aki ismeri a szót, amely szárnyaik alá nyúl, hogy könnyebbé tegye terhüket. Vagy valakíre, aki ismeri azt, aki ísmeri a szót.

Jó hír tehát az angyaloknak, ha vannak, akik még tudnak a Harminchatokról, arról, hogy a világ sohasem marad harminchat ígaz ember nélkül, akik mindennap látják Isten színét. Buher még tud róluk. Klee angyalai 1939-1940-ben már nem biztosak abban, megvan-e még a világ. Megvannak-e még a megtartó igazak? Vagy örökre magukra maradnak - a papírlapon. Kétségbeesetten igyekeznek valahogyan mégis megfelelni hivataluknak.

Nemrég a bécsi Kunsthalleban angyaljelző készüléket mutattak be, afféle riasztót, mely kékfényt bocsát ki, ha angyal repül át a szobán. E kötetet ilyen helyre ne vigyük magunkkal...