Bővebb leírás
Eisemann György hatvan esztendős, ennek alkalmából gyűltek össze tanárai, tanítványai, kollégái, hogy írásaikkal köszöntsék őt. Bár többféle a tanulmányok szerzőinek viszonya az ünnepelthez, senki sem tudja függetleníteni magát attól a hatástól, melyet az Eisemann-szövegek gyakoroltak rájuk. Az ünnepelt tanulmányai ugyanis az elmúlt évtizedekben hol szelíden, hol követelően, de rendre újragondolásra késztették az irodalomtörténészeket. Az a szép hagyomány, hogy pályatársai jókívánságaikat, szakmai nagyrabecsülésüket az ünnepelt téziseinek, hipotéziseinek, eredményeinek a továbbgondolásával, vagyis tanulmányokban fejezik ki, egyúttal azt is jelenti, hogy mind az ünnepelt, mind pedig az ünneplő több évtizedes tudományos munkásságának hatékonyságával szembesül. Túlzás nélkül állítható tehát, az itt olvasható írások legalább annyit köszönhetnek Eisemann Györgynek, mint amennyire köszönteni igyekeznek őt.
