Lope de Vega Olmedo lovagja című tragikomédiája először jelenik meg magyarul. Ez a cseppet sem szokványos színmű kivételes helyet foglal el Lope de Vega gazdag életművében. A szenvedélyes szerelmi történet mindvégig összefonódik a halállal, s don Alonso, a szerelmes ifjú tehetetlenül sodródik végzete felé. Nem véletlenül állítja párhuzamba Fernando Rico a színműről írt tanulmányában Gabriel García Márquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című regényével. A jóslat egy közismert spanyol népdal, amely így szól: Éjjel halt meg a lovag, orgyilkos várta, Medinának éke, Olmedo virága.
Lope de Vega ebből a népdalból teremtette meg színművét, amelyet mindvégig sejtelmes légkör vesz körül. Don Alonsót, a bátor lovagot rossz álmok és balsejtelmek gyötrik, árnyak figyelmeztetik, hogy ne menjen Olmedóba. Federico García Lorca színnháza, a La Barraca is bemutatta az Olmedo lovagját, s a Vérnász favágói közvetlen leszármazottai a harmadik felvonásban megjelenő, majd hirtelen eltűnő, és jóslatot éneklő favágónak. A természetfeletti erőket talán az ördöggel cimboráló Fabia irányítja, a kerítőnő, Fernando de Rojas nálunk is ismert Celestinájának alteregoja.
