Bővebb leírás
Ma már egyre fontosabb a néprajzkutatók számára, hogy történeti forrásokat, levéltári iratokat is felhasználjanak kutatásaik során; és a történészek számára sem \"ördögtől való\" a forrásaik néprajzi-antropológiai látásmóddal és érzékenységgel való olvasata. A Néprajzi Kutatóintézet által 2006-ban rendezett tudományos konferencia az eddig elért eredmények bemutatásával bátorítja további közeledésre a két tudományágat. A szerkesztők által három tematikus csoportba (gazdaság és jog, életmód és műveltség, egyház és társadalom) sorolt huszonöt tanulmány kiemelten foglalkozik a források kérdésével: bemutatják hagyományos iratanyagok új értelmezési módjait és eddig ritkán használt forrástípusokra is felhívják a figyelmet. A két tudományterület között nagy biztonsággal közlekedő, jobbára kettős kötődésű szerzők elsősorban a helyi társadalmak iratait (községi jegyzőkönyvek, hegyközségi törvények, statútumok, árszabások stb. ) és az egyénekhez kapcsolódó írott (anyakönyvek, árvaügyi iratok, végrendeletek, móringlevelek, személyes iratok) és tárgyi forrásokat használják eredményesen. A kronológiai tekintetben a kora újkortól a huszadik század közepéig tartó időszakot átfogó, jegyzetekkel és irodalomjegyzékkel ellátott, egyes esetekben táblázatokkal és fekete-fehér képekkel kiegészített tanulmányokat a szerkesztők előszava és a szerzők bemutatása fogja keretbe.