Bővebb leírás
A Panama-csatornáról csaknem mindenki hallott már, igaz, nagyjából annyit, hogy ez köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt, el tudják helyezni az emberek a térképen és persze mindenki hallott már a panamázásról... A témában viszonylag kevés, magyar nyelven is elérhető irodalom létezik - legutóbb például David McCullough: Óceántól óceánig. A Panama-csatorna építésének története (Budapest, Európa Könyvkiadó, 1986) című könyve foglalkozott a témával. Jelen kiadvány - a szerző egyéves panamai tanulmányútja után készült OTDK-dolgozatának bővített változata - alapvetően a nemzetközi jog szempontjából mutatja be a Panama-csatorna és az azzal kapcsolatos szerződések majdnem százötven éves történetét. A jogi nézőpont ellenére természetesen részletesen olvashatunk a történeti előzményekről, így a terület felfedezéséről és gyarmatosításáról, az 1850-es Clayton - Buwer szerződésről és a csatorna későbbi területét amerikai kézbe adó, 1903-ban született Hay Bunau-Varilla szerződésről is. Külön fejezet foglalkozik Panama függetlenedésével, s a csatorna-építés két nagy szakaszáról, a francia és az amerikai csatorna-építésről is olvashatunk (a szerző az előbbi esetében kiemeli az itt dolgozó magyar szakemberek, így Türr István és Gerster Béla szerepét is). Az ezt követő fejezetek azt vizsgálják, hogyan alakult a Csatorna semlegessége, valamint a Panamai Köztársaság szuverenitása és a szerződések rendelkezései közötti ellentmondás. Olvashatunk az 1926-os Alfaro - Kellog, az 1936-os Arias - Roosevelt, az 1955. évi Remón - Eisenhower szerződésről, valamint a Panama újjászületését lehetővé tevő 1977-es Torrijos - Carter szerződésekről. Az utolsó fejezet az átmenet véres éveit mutatja be: a panamai krízist és Noriega drogdiktatúráját, az 1989. évi panamai inváziót, a békés átmenetet és azt az 1999. december 31-ét, amikor is kicserélték a csatornaátadás diplomáciai jegyzékét. Az irodalomjegyzékkel, az összes szerződés teljes szövegének magyar fordításával, névjegyzékkel és tárgymutatóval záródó kötet
