Hérakleitosz az
ókorban a homályos fogalmazásáról volt híres. Kijelentései titokzatosak és szándékosan homályosan, jóslatszerűen voltak megfogalmazva, hogy csak azok értsék meg, akik szerinte érdemesek rá. A könyvet Diogenész szerint
Szókratész is olvasta, majd a következőket mondta:
„Amit meg lehet belőle érteni az rendkívüli, amiből arra következtetek, hogy a többi része is ilyen, de hogy mélyre jusson az ember, déloszi búvárnak kell lennie.”[11] Az
Arisztotelész műveire támaszkodó
Theophrasztosz, azt panaszolta, hogy Hérakleitosz kijelentései vagy befejezetlenek, vagy következetlenek. Azonban sem Arisztotelész, sem
Platón nem foglalkozott különösebben Hérakleitosszal, nagyon ritkán idézték, Platón csak alkalomszerűen említi, akkor is inkább humoros, vagy ironikus formában, különösen a „minden dolog áramlik” kijelentésére fektetve a hangsúlyt. Később amikor a
sztoikusok Hérakleitoszt tették meg saját szellemi ősüknek, némely esetben továbbfejlesztették gondolatait (például a Természettel összhangban kell élni), más esetekben saját igényeiken megfelelően alakították Hérakleitosz nézeteit, így a
epkürószisz gondolatát is, amely szerint a világot időszakonként elemészti a tűz. /WIKI/