Bővebb leírás
Kósa László történész, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszékének professzora. 1942-ben Cegléden született. Élete első tizennyolc évét Gyulán töltötte, ahol édesapja a református gyülekezet lelkésze és édesanyja tanítónő volt. Kapcsolatai a várossal, amely tudományos kutatásainak terepéül is szolgált, sosem szakadtak meg. Fél évszázad alatt készült, több mint félszáz, Gyula város történetével és néprajzával foglalkozó írásából állította össze tanulmánykötetét. Időben a 19. és a 20. századot fogja át. Tematikája sokrétű. Az első tanulmány a település történetének legsúlyosabb katasztrófáját, a hazai összehasonlításban is nevezetes, csaknem az egész Gyulát elhamvasztó 1801-i tűzvészt mutatja be. A történeti tanulmányok elsősorban a helyi társadalom- és művelődéstörténet olyan fejezeteivel ismertetik meg az olvasót, amelyek a város múltjának egyedi vonásait emelik ki, egyúttal méltán a nemzeti történet alkotó elemei is: a helytörténet úttörő kutatói, az egyház sajátos társadalomszervező szerepe, a megyeszékhely polgári társaséletének integráló hatása, az ünnepek és hétköznapok rendjének váltakozóan gazdag tartalma, a folyamszabályozásban és vízrendezésben országos hírnevet szerző Bodoki család. Találhatók a dolgozatok között politikatörténeti tárgyúak is. Az utolsó írás esettanulmány arról, miként próbálta ellenőrzése alatt tartani a diktatúra titkos rendőrsége a kisvárosi értelmiséget az 1980-as évek első felében. Gyula városa két évszázad alatt alföldi viszonylatban figyelemre méltó polgárosulással és egyedülálló urbanizációs teljesítményt megvalósítva vált vonzó idegenforgalmi célponttá. Ugyanakkor hosszú ideig megmaradt agrártelepülésnek is. A kötet néprajzi dolgozatai Gyula 20. század második feléig legnépesebb társadalmi rétege, a parasztság életmódját, gazdálkodásának jellemző formáit, a tanyás földművelést és a melegágyi zöldségtermesztést mutatják be.