Jelen mű az iszlám ezotéria, a szúfizmus és legfobb tanítása, az isteni Egység ismertetése az egyik legnagyobb iszlám költő és misztikus Ibn Arabi Értekezés az Egységről című írása alapján. Az isteni Egység (Tauhíd) állítása az iszlám létének egyetlen értelme, és minden igazi vallás lényegi követelménye, bárhogy is jusson kifejeződésre. A Korán megerősíti a judaizmus és a kereszténység ortodoxiáját a tiszta és eredeti monoteizmushoz való ragaszkodás által. Az iszlám világunk utolsó nagy vallásos kinyilatkoztatása, az Egyben találkozó szellemi áramlatok végső kikristályosodása.

Ha meg akarjuk érteni a Kabbala, avagy a zsidó ezoterizmus intellektuális premisszáit - amelyek megegyeznek az ezoterizmus vagy a metafizika általános premisszáival -, magunkévá kell tennünk azt az elgondolást, miszerint e tanítások kiindulópontjában nem az értelem öntörvényű működése, hanem a spirituális szemlélődés, a tiszta ihletettség, avagy az "intellektuális intuíció" áll. Amikor a tisztán logikus gondolkozás megkísérli, hogy az elvonatkoztatás segítségével a jelenségek szintje fölé emelkedjék, s ily módon ragadja meg azok transzcendens Princípiumát, kénytelen felismerni önnön határait - melyeket a megkülönböztető megismerés állít föl - , valamint azt, hogy nem képes túllépni rajtuk.