Bővebb leírás
Nem kívánom felsorolni az évezredes koncepciós per közismert vádjait. Azzal kezdôdött, hogy "a zsidók" ölték meg Krisztust, azaz az istengyilkosság vádjával - egy váddal, amely egyetlen, még csak viszonylagosan elfogulatlan bíróság elôtt sem állta volna meg a helyét. Folytatódott kútmérgezéssel, járványok szándékos okozásával, az ellenséggel - a mindenkori ellenséggel - cimborálással. Mindeközben a zsidónak "a bôre alatt is pénz van", amelyet fondorlatosan a keresztények zsebébôl lopott ki, s majd minderre hajazott rá a világ-összeesküvés elmélet. Az ellenérvek nem segítettek. Fel lehetett róni a vádaskodóknak a rossz logikát. Így például azt, hogy ha a felsô tétel - propositio major - "egyes" vagy "némely", akkor a következtetés nem lehet "minden", s hogy a "némely" nem helyettesíthetô "mindennel". Ha azt mondom, hogy némely zsidó uzsorás, abból nem következik, hogy "a zsidók" uzsorások, s attól, hogy némely zsidó gazdag, a többségük még olyan szegény lehet, mint a templom egere. Ez volt például a helyzet Horthy Magyarországán. Meg lehet cáfolni a vádaskodókat, úgy, hogy empirikus tényekre hivatkozunk, szövegeket is beleértve. A zsidók nemcsak majdnem kivétel nélkül a befogadó ország hűséges alattvalói voltak, de saját hagyományuk értelmében annak is kellett lenniük. Jeremiás próféta arra intette az elsô száműzetésben élô honfitársait, hogy tartsák be mindenekelôtt annak az országnak a törvényeit, melyben laknak, hogy keressék a befogadó ország javát, mert az most már az ô javuk is. Philo ugyanezt majd' fél évezreddel késôbb, ugyancsak megismételte. Jeremiás nem tudta, és Philo is csak félig-meddig sejtette, hogy a történet a következô kétezer évben nem így fog alakulni. A zsidók mindig készek voltak annak az országnak a javán munkálkodni, melyben éppen éltek, akár magukénak érezték azt az országot, akár idegen testnek tudták magukat benne - de mindennek dacára az ország java ritkán, vagy csak kivételesen, vált az ô javukra is. Miért?
