Bővebb leírás
Hornyik Miklós a hatvanas évek óta publikál. Írásai főképp délvidéki, kisebb részben magyarországi lapokban jelentek meg. Alkotásmódja Tamási Áronról szóló méltatásának egyik mondatával jellemezhető legtömörebben: "Nemcsak verset vagy regényt, átélés nélkül kritikát sem érdemes írni."
Titokfejtők (1988) című könyvéről ezt írta a délvidéki magyar irodalom legjelentősebb alkotója, Herceg János: "Ahogyan a modern írásművészet titkait fejtegeti, a kor és a nagyvilág irodalmának elért eredményeit ismerteti, kritikai kísérőjelenségeire ugyancsak bőven hivatkozva, az egy rendkívül tájékozott, elemző hajlammal és tárgyilagosságra törekvő judíciummal megáldott irodalmár arcélét rajzolja meg. A Titokfejtők írója a magyar és a világirodalom távlatából vizsgálódik, Németh Lászlótól kezdve Mészöly Miklóson át, József Attila, Ottlik Géza és Weöres Sándor szomszédvárait is útba ejtve, Joyce-ig és Bretonig többek között, mintha Éluard-ral vallaná: "Ha elhagyjuk, szárnyat növeszt a láthatár." Néha a szubjektivitás meleg hangját is megüti, amivel - mint valami ajánlással - kedvet csinál az elemzett művek olvasásához…
Közvetlen hangvétele, itt-ott szinte intim hangulatkeltése a könnyedség látszata ellenére magas nívót tart."
Hornyik Miklós délvidéki tárgyú válogatott és új írásainak gyűjteménye, a Meghasonlásunk története a szerző 65. születésnapjára jelent meg. Érdemes figyelmesen végigolvasni e rendhagyó esszésorozatát. Nem csupán pontos és hiteles társadalom- és lélekrajz, és nemcsak alapkérdésekre összpontosító irodalom- és eszmetörténeti áttekintés, de feledésbe merült vagy szándékosan elhallgatott történelmi összefüggéseket föltáró összegzés is: huszadik századi Kárpát-medencei hétköznapjaink megrendítő krónikája. Emlékeztető feledékeny kortársaink számára, s talán nem megkésett figyelmeztetés az utánunk jövőknek.
