Bővebb leírás
Valamivel több mint egy évtized írásait gyűjtöttem össze a tanulmánykötetben azért, hogy a tágabb olvasóközönség is megismerkedhessen kollegáim történelemértelmezéseivel. Mások hangján szólal meg tehát a múlt a könyvben, ám enyém a szelekció és az értelmezés felelőssége. A historiográfiának nem az életrajzi és faktográfiai műfaja vonzott, amikor történetírói történetek rekonstruálására, elemzésére és kritikájára vállalkoztam, hanem elsősorban a tudományos diskurzus foglalkoztatott. Az utóbbi néhány évtized magyar történetírásának mérvadó diskurzusai (diskurzustípusai) közül válogattam a terepszemle során, azokra fordítva több figyelmet, melyekkel kapcsolatban magam is tevékeny kutatóként vettem részt a munkában. A sokféle történetírói interpretáció e könyvben olvasható megannyi interpretációjával szerettem volna bebizonyítani, hogy a történetírás olyankor (is) felettébb izgalmas intellektuális tevékenység, ha nem primer források alapján jeleníti meg a múltat, és persze akkor sem kevésbé érdekfeszítő, ha művelőit nem a közvetlen politikai hasznosulás vezeti diskurzusaik során. Gyáni Gábor (Hódmezővásárhely, 1950), történész. 1974-ben végzett a KLTE Bölcsészettudományi Karán, Debrecenben. Budapest Főváros Levéltárában kezdett dolgozni, 1982 óta a MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1993-tól pedig az ELTE BTK Szociológiai Intézetében tanít társadalomtörténetet. 1989-től a BUKSZ, 1998-tól a Történelmi Szemle szerkesztője. Fő kutatási témája a XIX-XX. századi város- és társadalomtörténet, valamint a történetírás elmélete. Utolsó elméleti tárgyú könyve Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése címmel jelent meg (2000).