A monografikus munkában összegzett kutatás két fő elméleti kérdés köré csoportosul. Egyfelől a magyar aspektusrendszer adekvát, több dimenziós modellezését célozza meg, másfelől részletes tárgyalását nyújtja a statikussággal, tehát az állapot aspektussal kapcsolatos problematikus kérdéseknek. A könyv a nyelvtudományon mint diszciplínán belül főként a jelentéselméleti kutatások sorába illeszthető, kapcsolódik ugyanakkor a mondattan, a nyelvfilozófia és a nyelvészeti pragmatika területeihez is. A mű jelentősége, hogy oly módon szolgáltat általános elméleti keretet az aspektussal, eseményszerkezettel és az állapotok nyelvi kódolásával kapcsolatos jelenségek vizsgálatához és megértéséhez, hogy az egyszersmind alkalmazható az olyan, „egzotikus” nyelvek esetében is, mint amilyen a magyar nyelv (a nemzetközi nyelvészeti kutatások szempontjából).
A szűk szakmai közösségen kívül a könyv érdekes és megvilágító erejű olvasmány lehet a magyar nyelv eddig feltáratlan kérdései iránt érdeklődő, nyelvészeti tájékozottsággal rendelkező olvasók, pedagógusok számára.
