Andreas Capellanus értekezése egy fiatalember kiművelését tűzi ki célul a szerelmi kapcsolatban követendő helyes viselkedésről. Művének hármas tagolása követi Ovidius Ars amatoriájának felosztását. Az első könyv a nő meghódításának módszereit mutatja be, a második a már létrejött kapcsolat továbbélésének kérdéseit vizsgálja. E részekben a korabeli tudományosság érvelési rendszerét élénkítik a szépirodalmi hatású párbeszédek, a mesés, álomszerű történetek. A dialógusokban különböző társadalmi állású férfiakat, illetve nőket szólaltat meg, és mintákat ad, hogyan udvaroljon a férfi, és hogyan fogadja azt a hölgy. Mindkét fél rendkívül kifinomult érveléssel akarja meggyőzni a másikat, s mindebből kitűnik a szerző személyes tapasztalata is. Sajátos módon a harmadik könyv, amely Ovidiusnál a kiábrándult szerelmes vigasztalására szolgál, Capellanusnál – tükrözve a korabeli egyházi felfogást – a szerelem elítélését tartalmazza, és arra inti az olvasót, hogy kegyes életével inkább a túlvilági boldogság elérésére törekedjék.