''Még a hetvenes években többször megkérdezték tőlem a fiúk a győri Káptalandombi Diákotthonban egy-egy beszélgetés végén, hogy miért nem írok könyvet. Azt látták, hogy sokat fordítok: angolból, oroszból, főleg történelmi munkákat.
Gyakran írtam levelet újságoknak, hetilapoknak, de cikkem mindössze három jelent meg a rendszerváltozásig. Ekkor 52 éves voltam. Nagy cikkeket mindig szerettem volna írni, de a könyvírás ötlete soha nem merült fel bennem.
Mostani könyvem előző változatát sem magam hoztam létre, az ős Tájolót egyik barátom szerkesztette meg (válogatta és szerkesztette), feleségem, Komoróczy Emőke közreműködésével. Barátom pedig az a szenvedélyes tanulás-módszertanos ember volt, akit éppen Hoffmann Rózsa búcsúztatott a Kerepesiben szépszámú közönség, illetve gyülekezet előtt 2006 júliusában: Oroszlány Péter. Feleségemnek pedig abban van elévülhetetlen érdeme, hogy a megszerkesztett kötet 2007. október 15-én bekerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába, hála Bárdosi Mária buzgó igyekezetének és szorgalma menedzselésének.
Könyvem sorsával négy és fél évig mit sem törődtem. Ekkor ötlött fel bennem, hogy kibővítem és átszerkesztem a meglévő kötetet. Az a könyv, amelyet most kezében tart az Olvasó, ennek a bővítésnek és átszerkesztésnek az eredménye.'' (a Szerző)