Egy költői életpálya termése az irodalomtörténet tapasztalata szerint általában nem egyezik azzal a versmennyiséggel, amely a folyamatosan publikált kötetekben helyet kaphatott. A különbség az egyes alkotók személyiségétől függően jelentős eltéréseket mutathat, de semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, mint azt a hátrahagyott vagy kiadatlan verseket tartalmazó kiadványok gyakorlata bizonyítja. Azt a körülményt, hogy egy adott időpontban mi kerül be egy adott verseskötetbe, nemcsak a szerző ars poeticája dönti el, hanem külső körülmények is befolyásolják, melyek közül hol az irodalompolitikai elvárásoknak, hol a gazdaságossági szempontoknak jut az elsőbbség.
A magam több évtizedes költői gyakorlatában szintén szembesültem ezzel a jelenséggel. Tíz önálló verseskötetem különböző okokból kimaradt anyagából felgyűlt egy olyan tartalék, mely lehetővé teszi, hogy az ezredfordulón megjelent válogatott kötetem után egy második válogatást is közzétehessek. Remélem, hogy nem fogok terméketlen vállalkozásba. Ezek a háttérben maradt versek nemcsak mennyiségi gazdagodást jelentenek, de olyan életmozzanatokra is fényt derítenek, amelyeket az eddigi publikációkban fél- vagy teljes homály takart. Az emberhez az árnyéka is hozzátartozik, és a fő művelési ág termésének betakarítása után még virágok is fakadhatnak belőle.
