Bővebb leírás
Az Ószövetség hirdeti, hogy Isten „élő” Isten. Következtetésképpen olvasunk benne népével, Izráellel való dinamikus és egyre erősödő viszonyáról. Ez a viszony – amikor eljutunk az Újszövetség lapjaira – egészen új helyzetben folytatódik, mégis paradox módon szervesen kapcsolódik az Ószövetségben kijelentett helyzethez. Ez a dinamikus paradoxon a következő példával fejezhető ki. Az Újszövetségben Isten Fián, Jézuson keresztül cselekszik. Az Ószövetségben pedig Fián, Izráelen keresztül. Ha két szót megváltoztatunk Pálnak Isten cselekvésére utaló, a 2Kor 5, 19-ben található megfogalmazásból, olyan mondatokat nyerünk, amely remekül összefoglalja az ószövetségi kijelentés lényegét: „Isten volt az, aki Izráelben munkálta a világ önmagával való megbékélését.”. Tovább munkálta, mert Izráelben nem jutott a világ megváltásának terve teljességre. Isten kozmikus váltságterveit „Krisztusban” vitte teljességre.