Bővebb leírás
"Úgy tűnik, a Prae felfedezett egy piaci rést, amire mindeddig senki sem figyelt fel, hiszen népszerű, aktuális külföldi szerzőről elméletet és meta-/kritikát elegyítő monográfiát kiadni manapság se nem divat, se nem életbiztosítás. Kell, hogy legyen valami pikánsan pimasz ebben a gesztusban, legalábbis erre gondolok, amikor tíz perccel a bemutató kezdete előtt bezuhanok az Örökmozgó kávézójába, hogy meglepetten vethessem magam az utolsó üres székek egyikére. Az őszinte döbbenet következő fázisát a borítóra pillantva élem át – ez a könyv szép. Talán a legszebb irodalomelméleti mű, amihez szerencsém volt, és talán az első Magyarországon, ami azzal a zseniális ötlettel csalogat magához, hogy az elméletet valami menthetetlenül coolnak állítja be, aminek a láttán egyetlen rokon sem sóhajthat fel lemondóan, ha meglátja nálam a Balaton-parton."
Pajzánul nettek
"A szerzők a sokaknak ismerős, és a beszélgetésen is felidézett terrorist-theorist viccből parafrazált terminusterrorizmustól itt szerencsére elhatárolódtak, de le sem tagadhatnánk, hogy egyetemi tanárokat hallgatunk, mondataik olyan kerekek és pajzánul nettek, amikor beismerik, majd minden szavukkal azt igazolják, mennyire aláfekszenek Ellis szövegei a teoretikus beszédnek, vagy felidézik a könyv fogantatásának holdvilágos éjszakáját. Ha az időközben megjelent monográfiák fényében már nem is ők lettek "Szputnyik és Tyereskova", mint annak idején elképzelték, felesleges szerénykedés nélkül jelenthetjük ki a nyomukban, hogy a könyv mind átfogó, balzaci mintázatot kutató jellege, mind "külső", tehát nem-amerikanista beágyazottsága, mind a társszerzői technika szempontgazdagsága miatt méltó a figyelemre az angolszász területen is épp csak kezdődő értelmezés-dömping mellett."
