Bővebb leírás
"A festői mű születése tehát nem pusztán abból adódik, hogy a festő új „tárgyat” talál, hanem abból, hogy miként tekint rá, és miként vonja a figyelmet a „tárgyra”, hogy ezen keresztül miként képes mint ezt a valamit elénk ki-állítani, hogy ez a valami a figyelmet abba az irányba vonja, ami ez a valami. Miként képes a szemlélő ezt a valamit a létező viszonylatában tekintetbe venni, mint mást emlékezetbe idézni, azaz a megjelenő sohasem kerülhet teljesen fedésbe a visszaidézettel vagy észlelttel stb., hanem valamilyen éppen a műben rejtező viszonyt, értelemvonatkozást teremt a már ismerttel. S mi lenne ismerősebb, mint az ember arca. A portré a teljességgel ismertet kiismerhetetlenné teszi, megrendíti az ismertség érzését, és ezzel kényszeríti a pillantást, hogy ne csak a figyelem irányát, hanem a felfigyelés szemléletében (hogyanjában) megjelenő valamit is tekintetbe vegye. Az arc éppen „ismertségénél” fogva kényszerít, hogy tekintetbe vegyük ennek a megjelenőnek a változni képes jellegét."