Az 1800-as századfordulót megelőző és követő évtizedek tudásrendje sokkal nyitottabb volt a fikciókra, a képtelen lehetőségekre és az átmeneti megoldásokra, mint a későbbi modern tudományoké. Olyan korszak volt ez, amelynek mozgalmasságában nagyon különböző világértelmezések csúsztak össze, s a legkülönbözőbb elképzelések fértek meg egymással. Ezt a gazdag és ellentmondásos diszkurzív teret nem szükséges, sőt nem is szabad csupán majdani meghaladottságában szemlélni, hanem érdemes a szövegek szintjén tetten érhető produktivitásában megragadni. Hisz a múltbéli gondolatok nemcsak tárgyuk, de tényük üzenetét is hordozhatják.

Jelen kötet Herder életművét nem csupán a magyarságot érintő híres-hírhedt ’jóslata’, s nem is csak közismert irodalmi és nyelvfilozófiai elképzelései kapcsán mutatja be. Olyan témák felől is megközelíti, mint a filozófus természetrajzi érdeklődése (és intuitív ’evolucionizmusa’), vélt vagy tényleges nacionalizmusa (illetve a posztkolonializmust megelőlegező gyarmatosításkritikája), továbbá antropológiai megalapozású művészetelmélete s végül a későbbi szabadkőműves rituálét is befolyásoló maszonikus írástevékenysége. E négy tudásterület – természettudomány, ideológiakritika, esztétika és társadalomelmélet – vizsgálata egyúttal teljesebbé teheti annak a korszaknak a portréját is, amelynek sokszor akaratlan nyitottsága századelőnk gondolkodásában is mintaadó lehet.