Joyce hét éven át írt főműve, sokak szerint a XX. század legjelentősebb regénye, ez az enciklopédikus világregény Leopold Bloom hirdetésügynöknek, a feleségének, Mollynak és Stephen Dedalusnak, a művésznek egy átlagos dublini napját, 1904. június 16-i tevékenységét írja le.

Ábrázolásmódjának legjellegzetesebb eszköze a maga korában újdonságnak számító, a gondolatfolyamot belülről regisztráló belső monológ, illetve a szimultaenizmus, azaz a különböző helyen lévő, különböző személyek és dolgok egyidőben történő bemutatása. Az ezekből adódó zűrzavart az Odüsszeiá-val gondosan kidolgozott párhuzamok és más szerkezeti megoldások ellensúlyozzák - pl. hogy Joyce a mű epizódjaihoz az emberi test egy-egy szervét, egy-egy tudományt vagy művészeti ágat, színt, szimbólumot és technikát rendel hozzá. Az Ulysses, ahogy Hamvas Béla írta róla a Nyugatban, ,,tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog."

Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Gula Marianna és Szolláth Dávid dolgozták át. Az Utószót Takács Ferenc írta.