Bővebb leírás
A rendszerváltozás utáni években Magyarország egyik legfontosabb problémakörévé, Európai Uniós csatlakozásunk sarokkövévé vált a hazai cigányság halmozottan hátrányos helyzete. Ennek köszönhetően a kérdéskör nap mint nap felmerül a nagypolitika, a tudományos kutatás, a média témái között. Társadalmi szervezetek, alapítványok sora jött létre, országszerte megalakultak a cigány kisebbségi önkormányzatok, cigányszövetségek, új oktatási-nevelési projektek születtek. Az elmúlt kormányzati ciklusokban is jelentős erőfeszítések történtek olyan projektek, pályázati rendszerek, programok kidolgozására és működtetésére, amelyek a marginalizálódó cigány csoportok társadalmi integrációját célozták. A számtalan pozitív kezdeményezés ellenére azonban viszonylag kevés sikerről számolhatunk be, a cigány népesség helyzetében igazán markáns és jelentős változások nem következtek be, a probléma gyökeresen nem enyhült, a romák kérdése néha csak jól hangzó szlogenként tűnik felmerülni. Napjaink történései – kezdve az olaszliszkai esettől a veszprémi gyilkosságig – s azok visszatükröződése a médiában, a közbeszédben, s lassan már a hivatalos beszédben is igazolják ezt a sikertelenséget. A cigány népesség felkarolása, segítése, társadalmi integrációja, a kialakult helyzet komplex kezelése ezért továbbra is az elkövetkező évek, évtizedek egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen. A könyv célja, hogy bemutassa a Dél-Dunántúl, azon belül is elsősorban Baranya megye roma népességének helyzetét az ezredfordulón, rámutatva ezzel a nem csak a Dél-dunántúli régióban, de az országban sokhelyütt feszülő problémákra is. A szerző a Pécsi Tudományegyetem BTK Neveléstudományi Intézet egyetemi docense, tanszékvezető-helyettes, az Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola egyik témavezetője. Fő kutatási területe a cigány népesség társadalmi helyzete, szociológiája, demográfiája, a kisebbségvédelem.
