Bővebb leírás
Az első világháború után a radikális keresztény-nemzeti szervezkedésnek részben elindítója, részben a legfontosabb bázisa a fiatalság, elsősorban az értelmiségi ifjúság volt. Ennek a generációnak a tagjkai közvetlenül az egyetemi tanulmányaik előtt, vagy azokat félbehagyva, többnyire a háborúért lelkesedve, önként indultak a frontra, ahol a lövészárkokban a véres harcok tapasztalataival nőttek fel, hogy aztán a vereség tragikus érzésével térjenek haza egy társadalmi, politikai feszültségekkel terhelt országba, melyet még a területi megcsonkítás is fenyegetett. Ez a súlyos helyzet az értelmiségi ifjúság jelentős részét radikális, nacionalista szervezkedésekbe vezette, amik egy új Magyarország felépítését tűzte ki célul. Nem meglepő tehát, hogy Kozma Miklós szerint a Horthy-korszak egyik leghírhedtebb radikális társadalmi szervezetének, az Ébredő Magyarok Egyesületének alapítói is jórészt főiskolásokból és a hivatalnoki kar fiatalabb, aktív részéből kerültek ki.
A Turul szövetséggel kapcsolatos második világháború utáni állásfoglalások a szervezet baloldali politikai kritikáját jelentették, amelyek alapjaiban határozták meg a későbbi történetírói munkákat. Azonban rendkívül torz képet adna, ha csak ezeket vennénk alapul a szervezet értékelésekor, noha néhány eleme kétségtelenül tartalmazott részigazságokat...
