510

******

ELŐSZÓ

Az 1999 februárjában elhunyt Heckenast Gusztáv életművében, ha nem is meghatározó, de vissza-visszatérő részterület volt a Rákóczi-szabadságharc, s ahogy maga fogalmazott: "öregkori munkáját" is ezen a területen találta meg. Ki kicsoda volt (who was who) a Rákóczi-szabadságharcban? címmel tervezte megjelentetni a kor történelmi személyiségeinek életrajzi adattárát. A megkezdett munka jellegéről Heckenast Gusztáv több mint fél tucat előzetes publikációja ad tájékoztatást. A Kosáry Domokos-emlékkönyvben (1993) a kuruc szenátorokról, 1 a Benda Kálmán-emlékkönyvben a tábornokokról, 2 a Berend T. Iván-emlékkönyvben (1996) pedig az Udvari Gazdasági Tanács tagjairól 3 jelent meg egy-egy közleménye. Az egyes kategóriák történeti szociológiai vizsgálatára és a kuruc állami szervek összetételére vonatkozó tanulmányok pedig már az adatok feldolgozását jelentik. A Hadtörténelmi Közleményekben (1994) a tábornoki kar, 4 a Miskolci Egyetem konferenciakötetében (1996) a kuruc állam gazdasági vezetői, 5 a Keserű Bálint-emlékkönyvben (1997) a Nemesi Társaság, 6 a hódmezővásárhelyi konferencia anyagában és a Molnár Mátyás-emlékkönyvben (1998) a Szenátus, 7 végül a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében (1999) az Udvari Tanács került bemutatásra. 8

Az adattár szerkezeti felépítéséről Heckenast Gusztáv 1994 őszén számolt be részletesen a vajai Vay Ádám Múzeum által szervezett konferencián. 9 A páratlan értékű és minden bizonnyal időtálló kézikönyv azonban nem készülhetett el a szerző életében. Jómagam a korábbi évekre visszanyúló szakmai kapcsolat és a hasonló kutatási téma alapján vállaltam el a kézirat sajtó alá rendezését, melyet Heckenast Gusztáv családja és az MTA Történettudományi Intézete éppúgy támogatott, mint saját munkahelyem, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A munka megkezdéséről a Heckenast Gusztáv-emlékkönyvben számoltam be még 2001-ben. 10 Miután a Hadtörténeti Intézet vállalta a kézirat (részben letisztázott gépirat, részben kézzel írt cédulagyűjtemény) számítógépre vitelének költségeit, a teljes anyagot ellenőriztem és kiegészítettem saját kutatási eredményeimmel. Heckenast Gusztáv a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulójára tervezte a kötet megjelentetését, s az elhúzódó jubileumi megemlékezések csakugyan kiváló alkalmat jelentenek a mű kiadásához.

*

A kötet felépítéséről a következőket írhatjuk. Az adattár életrajzi vázlatokat tartalmaz betűrendben, s az egyes személyek legfőbb genealógiai, biográfiai s archontológiai adatai egyszerű időrendi felsorolásban követik egymást. Mint annak idején Heckenast Gusztáv megfogalmazta, a történeti Ki kicsoda? "nem ad összefüggő szöveget, sem értékelést". 11

A Rákóczi-szabadságharc szereplői közül jól körülhatárolható társadalmi csoportok kerültek be az adattárba. Heckenast Gusztáv alapelve az "volt, hogy ne személyeket, hanem kategóriákat" gyűjtsön. E téren következetesen határozta meg a kiválasztás szempontjait. Időben a breznai kiáltvány (1703. május 6.) és a szatmári béke (1711. május 1.) között szereplő személyek jöttek számításba, de életrajzuk kitér korábbi és későbbi pályájukra is. A forrásadottságok és a történeti kutatások mai eredményei folytán a kuruc oldalon szereplők körét behatóbban lehet vizsgálni, ezért Rákóczi hívei közül lényegesen több személy került be az adattárba, mint a császári oldalon állók táborából.

Az adatgyűjtés az egyházi és államigazgatás, a vármegyei apparátus, a gazdasági igazgatás, a hadsereg és a szellemi elit kategóriáira terjedt ki. E fő csoportokon belül kellett azután meghatározni azt a szintet, amely fölött az egyes méltóság- és tisztségviselők bekerülhettek az adattárba. Az egyházi személyek közül vallásra való tekintet nélkül a püspökök, az államigazgatásból császári oldalon a rendi főméltóságok, a Királyi Kancellária és a magyarországi kamarai szervezet vezető funkcionáriusai (tanácsosokig és ítélőmesterekig bezárólag), Rákóczi pártján pedig az Udvari Tanács, a Szenátus, az Erdélyi Consilium, a Gazdasági Tanács, az Udvari Gazdasági Tanács tagjai, az Ítélő Tábla ülnökei, a kancelláriai szervezet, a Főhadbiztosság és a főkapitányságok vezető tisztségviselői kerültek be az adattárba. Szerepelnek továbbá az országgyűlési tisztségviselők, követek és regalisták, a kiküldött és működő bizottságok tagjai és az ad hoc bizottságok elnökei. A szécsényi országgyűlésen megkötött konföderáció szövetséglevelének két, némiképp eltérő példánya maradt ránk, ahogyan a szatmári békeokmánynak is különböző példányait ismerjük; ezek aláíróira kivétel nélkül tekintettel voltunk.

A megyei igazgatásból a fő-, valamint az első- és másodalispánokat vettük figyelembe. Miután a 18. század elejéig egy-egy vármegye élén gyakran két, azonos rangú alispán állt, tekintettel voltunk az eredeti forrás terminológiájára is, hiszen nem mindegy, hogy valakit ordinarius, substitutus vagy alter vicecomesnek titulálnak-e. Természetesen a kiváltságos kerületek, a székely és szász székek elöljáróit, a fő- és vicekapitányokat, illetve a fő- és vicekirálybírákat is felvettük.

Heckenast Gusztáv elsősorban gazdaságtörténész volt, ezért szakterületén mélyebb szintig nyúlt le, mint más témában. Felvette a praefectusokat, udvarbírákat, commissariusokat, számvevőket, harmincadosokat és postamestereket is. Álláspontját a következőképpen indokolta: "Hogy a gazdasági tisztviselők alsó kategóriáira ekkora figyelmet fordítsak, arra Fejes Juditnak a zólyomi Esterházyak 18. századi gazdasági tisztviselőiről készített OTDK-dolgozata ösztönzött: valószínű, hogy a gazdatisztek felsorakoztatása a Rákóczi-szabadságharc története szempontjából indifferens, a 18. századi magyarországi gazdasági értelmiség kutatása szempontjából viszont alapvető lehet."

A hadseregből a tábornokok, brigadérosok és ezredesek körében törekedtünk teljességre, s Heckenast Gusztáv eredeti szándékát tiszteletben tartva az ennél alacsonyabb rangú várparancsnokokra még tekintettel voltunk, az alezredesekre azonban már nem. Heckenast Gusztáv eredetileg a Nemesi Társaság tagjait is összegyűjtötte, miután azonban megírta róluk idézett tanulmányát, 12 a cédulák egy részét kiselejtezte. Mivel sikerült újabb adatokat is feltárnom egyik-másik nemesifjúról, az eredeti forrásokig visszanyúló fáradságos munkával ismét összegyűjtöttem a társaság hiányzó tagjait, és besoroltam őket az adattárba. Elsősorban az motivált, hogy a jövőbeni kutatások során éppen e legifjabb nemzedék későbbi (akár 18. század végi) irathagyatékából sikerülhet még fontos forrásokat feltárni, vagyis célszerűnek tűnt a testület tagjait továbbra is "együtt tartani", annak ellenére, hogy a felkelés során még nem játszhattak fontos szerepet, s katonai rangjuk alapján nem kerülhetnének be az adattárba. 13

Jómagam éppen a hadsereg tagjait vizsgálom behatóbban, s véleményem szerint e téren jóval mélyebb szinten lenne kívánatos a határvonal meghúzása, hiszen a katonáskodó réteg összetételének vizsgálata - szemben az említett gazdasági tisztviselőkkel - igenis fontos lenne a Rákóczi-szabadságharc története szempontjából is. Itt azonban hosszabb kutatómunkát kell még folytatni, s élni kellene a modern technika nyújtotta lehetőségekkel. A kuruc hadsereg tiszti- és altiszti karát terveim szerint egy későbbi számítógépes adatbázisban dolgozom majd fel, ezért most nem lépem túl a Heckenast Gusztáv által meghatározott kereteket. A császári seregben nem sikerült azonos mértéket alkalmazni, ott ugyanis csak a tábornokok és a várparancsnokok adatait sikerült több-kevesebb hézaggal összegyűjteni.

A szellemi elit tagjai közül a főiskolai tanárok, írók, orvosok, diplomaták kerülnek be az adattárba. Valószínűleg e téren sikerült legkevésbé következetesnek maradni, illetve ezt a személyi kört volt a legnehezebb meghatározni. Egyéb tekintetben minden csoportnál számolnunk kell átfedésekkel. A szabadságharc tábornokai közül például tizenegyen a Szenátus, hárman pedig az Erdélyi Fejedelmi Tanács tagjai is voltak, s jelentős részük töltött be főispáni méltóságot is. Az ilyen jellegű átfedéseknek, összefonódásoknak köszönhetően az egyes fő kategóriák alacsonyabb szintű tagjai is bekerülhettek valamilyen más jogcímen. A középső papság egy része például országgyűlési követként, a szövetséglevél aláírójaként vagy a Gazdasági Tanács tagjaként, a vármegyei apparátusból pedig számos jegyző, szolgabíró és esküdt ugyancsak országgyűlési követként, commissariusként vagy katonatisztként szerepelhet az adattárban.

Azt szinte természetesnek kell tartanunk, hogy nők csak elvétve szerepelhetnek önállóan, mint például Eleonóra Magdolna régens anyakirályné. Alsóbb szinten előfordult, hogy egy-egy postamester halálát követően özvegye vitte tovább a hivatalt (például Bretschneider Jánosné). Petrőczy Kata Szidónia, Pekry Lőrinc generális felesége az első költőnők egyikeként, tehát a szellemi elit kategóriájában kerülhetett be az adattárba. Néhány esetben viszont az elvi kategóriákat is figyelmen kívül hagytam, amikor önálló "címszóként" vettem fel Pálffy Máriát, I. József kedvesét, Sarolta-Amália hercegnőt, Rákóczi feleségét, továbbá Rákóczi Juliannát és Erzsébetet, a fejedelem nővérét, illetve nagynénjét, akik a Rákóczi-szabadságharc szempontjából is fontos politikai szerepet játszottak.

Az adattárba végül 2403 fő került be, s ez a szám a különböző csoportok tekintetében eltérő arányt mutat. A rendi főméltóságoknál alighanem teljességgel számolhatunk, a kuruc katonai vezetők körét pedig (ezredesekig bezárólag) megközelítően teljesnek véljük. Az udvarbírák, postamesterek, veredáriusok tényleges számarányát viszont - már csak a feldolgozott forrásanyag jellege miatt is - nehéz lenne meghatározni. Évek, évtizedek kutatómunkájával mind a létszámot, mind pedig az egyes személyek adatait bővíteni, pontosítani lehet majd.

*

Az adattár használatával kapcsolatban a következőket kell szem előtt tartanunk. Az említett kategóriákhoz tartozó személyek folyamatos betűrendben követik egymást. Több problémát vetett fel, hogy a személynevek írásmódja az adott korban még nem rögzült következetesen. A különböző családnevekkel vagy lényegesen eltérő névváltozattal, írásmóddal előforduló személyek mindkét névvel, ill. névalakkal szerepelnek, s a kevésbé ismert változat utalóként is megtalálható. (Például Bélteki alias Muretsan Tivadar; Pikó alias Zöld Demeter; Csécsi vagy Tsétsi János.) A családnevek helyesírásánál a később kialakult gyakorlatra is tekintettel voltunk, tehát például a Dersőfy, Deseőffi névváltozatok helyett egységesen a közismert Dessewffy alakot használtuk. Egyéb névváltozatok esetén, ahol ti. a később rögzült formát nem ismerjük, általában a saját kezű változatot tartottuk meg. A helyesírási változatok közül az egyszerűbb eltéréseket (például a szóvégi i vagy y) nem vettük figyelembe, ehelyett célszerűbbnek látszott eltérni a szoros alfabetikus rendtől. Az ilyen jellegű eltérések esetén az azonos alapváltozat szerint soroltuk be a neveket. Jómagam a sajtó alá rendezés közben tapasztalt gyakorlati szempontok miatt a v és w közötti különbségtételt is indokolatlannak, pontosabban a számos következetlenség miatt rendkívül terhesnek éreztem, s a következetlen írásmód megtartása mellett a két betűt folyamatosan soroltam be. (Tehát "Wlassich János" megelőzi "Vlasics Miklóst", és a szoros betűrend felrúgását jelenti például a "Wass Dániel, Wass György, Vass Miklós, Vas Sándor, Vasvári Gergely." névsor is.) Az elvi következetlenség így lényegében gyakorlati előnnyé vált, hiszen egyértelmű könnyebbséget jelent, ha a kétséges eseteket nem két-három hely ellenőrzése árán kell - esetleg többtucatnyi utalóval megterhelt névsorban - fellelni, hanem lehetőség nyílik a hangalak szerinti gyors visszakeresésre.

A családok megkülönböztetése érdekében mindenütt közöltük a főnemesi címet, és ahol lehet, megadtuk a nemesi előnevet is. Abban az esetben, ha az előnevet az illető családtag még nem használta, nem használhatta, vagy a korból még nincs rá adatunk, az előnevet szögletes zárójelbe tettük. Igyekeztünk megadni a vallási hovatartozást is.

Az életrajzi vázlatok címsora tehát a következőképp néz ki: félkövér szedéssel kiemelt vezeték- és keresztnév, vesszővel és kiemeléssel hátravetve az esetleges idősebb vagy ifjabb jelző. Idegen neveknél természetesen a keresztnév is vesszővel hátravetve szerepel. Ugyancsak vesszővel elválasztva, de immár kiemelés nélkül következik a nemesi előnév és főnemesi cím, végül zárójelben a vallás. Például:
Dőry András, ifj. jobaházi (ref.)
Löffelholz von Colberg, Georg Wilhelm Frh. von
A különböző névváltozatok vagy már a címsorban szerepelnek zárójelben, vagy a következő sorban:
Wachtendonck, Bertrand (Bertram) Anton Frh. von
Deák Pál (gör. kel.)
Névvált.: Mihályi Pál deák, Nesztorovics Pál.

Ezt követik a származásra, rokoni kapcsolatokra vonatkozó adatok. Ahol lehetett, a szülők neve mellett zárójelben közöltük azok születési és halálozási adatait is. A házastársak adatai az életpálya időrendjének megfelelően szerepelnek. Heckenast Gusztáv általában csak a feleségek nevére, özvegyasszony esetén annak korábbi férjére tért ki. Jómagam a genealógiai kapcsolatok tisztázása, a hibás, egymásnak gyakran ellentmondó adatok kiszűrése és főként a további kutatások segítése végett igyekeztem megadni a házastárs szüleire vonatkozó adatokat is. Miután az életrajzi adatok szükségképpen hiányosak, gyakran közvetett adatokkal kell kombinálnunk, s ebben az esetben a szülők és házastársak mellett az após és anyós születési és halálozási adatai is fontosak lehetnek. Még köztörténeti szempontból sem mindegy, hogy éltek-e a szülők az illető tisztségviselő szereplése idején, s a későbbi kutatások során lehetséges, hogy egy-egy utalásszerű adat alapján lehet majd tisztázni részletkérdéseket. Ha például egy várparancsnok "anyám-asszony temetésére" kéredzkedik felettesétől, nem kizárt, hogy valójában anyósáról van szó, s a tragikus vagy örömteli családi események (betegség, halál, temetés, házasságkötés, gyermekszületés stb.) nyilvánvalóan hatással voltak az illető személy hivatali munkájára is. Gyakran az azonos nevű személyek szétválasztásához is segítséget jelent a rokoni kapcsolatok pontosítása.

Alighanem a házasságkötést a legnehezebb pontos dátumhoz kötni. Idézzük Heckenast Gusztáv ezzel kapcsolatos álláspontját: "Forrásadottságaink mellett nincs reménytelenebb feladat, mint egy házasságkötés dátumának megállapítása a kora újkorban. Általában felbonthatatlannak tekintették már az eljegyzést is, esketési anyakönyv nem maradt ránk ha volt is, további dátumlehetőség a házassági szerződés. kelte, a napokig, néha hetekig tartó lakodalom, és hogy a variációsor teljes legyen, a kortárs erdélyi Daniel István önéletírásában még a házasság elhálásának napját is megörökítette."14 Magam ezért a házasságkötés ismert dátumát mindig kiegészítettem azzal, hogy az eljegyzés, esküvő vagy lakodalom időpontjáról van-e szó. Pongrácz György esetében például a következőképp szerepel az első házasságára vonatkozó adat: Ą 1) 1697. febr. 19. (elj.) / 1698. jan. 13., Kudu (lak.): berekeresztúri Keresztúry Krisztina. Rhédey László házasságánál pedig érdemesnek tartottam a forrás eredeti szóhasználatát is megtartani: Ą 1710. jan. 20. ("kézfogás és gyűrűváltás, hitlés" = elj. és esk.)/ febr. 25. (lak.), Alsóapsa: Thoroczkay Mária.

A fenti megfontolások miatt térek ki az adattárban szereplő személyek özvegyeinek későbbi házasságaira is, hiszen lehetséges, hogy az asszony új férjének irathagyatékában lelhetünk majd fel fontos forrásokat, vagy megfordítva: egy már korábban ismert forrás provenienciája nyer megvilágítást a témánk szempontjából kevésbé fontos adatok révén. A házassági adatokkal kapcsolatban még egy ponton eltértem a Heckenast Gusztáv által követett irányvonaltól. Ha ugyanis bővebb adatok kerültek elő egy-egy megromlott házasság vagy épp a kora újkorban még igen ritka válás hátteréről, arra is kitértem. Krucsay János kuruc ezredes első feleségéről, Tolvaj Borbáláról például megjegyeztem, hogy "botrányosan kicsapongó életet élt, többszöri házasságtörés visszaeső bűnében elmarasztalták és lefejezték". Lónyay Erzsébetnek mindkét férje szerepel az adattárban: az első Bethlen János, a második Ajtay Mihály volt. Az első házasság válással végződött, de - miként egy forrás elárulja - "nem bűneért az asszonynak, hanem ábrázatja dísztelenségeért". Az efféle megállapításoknál igyekeztem tárgyilagos maradni, s talán nem vétettem nagyot, ha ez esetben túlléptem a szigorúan vett biográfiai, genealógiai és archontológiai kereteket.

Az életpálya állomásai a "kívánatos szócikk-modellben" a születési évvel kezdődnek. Erre vonatkozóan gyakran csak közvetett adataink vannak. Anyakönyvi források vagy családi feljegyzések híján fontos támpont lehet egy-egy közbülső életkori adat, s terminus post quemként szolgálhat például a szülők házasságkötésének, terminus ante quemként pedig valamelyik szülő halálának ismert dátuma. Egy-egy tanúvallomásban vagy a mustrakönyvekben szereplő hozzávetőleges életkor persze nem mindig megbízható, s több esetben ellentmondásos adataink vannak, ezekre általában külön felhívjuk a figyelmet. Palocsay György brigadéros például az 1706. évi mustrakönyvben 40 évesként szerepel, s ez alapján 1665/66-ra tettem születési dátumát, 15 Heckenast Gusztáv azonban joggal intett óvatosságra: Palocsay ugyanis unokaöccse volt az 1669-ben született Károlyi Sándornak. Elvileg ugyan nem volna lehetetlen, hogy az unokaöcs idősebb legyen nagybáyjánál, Károlyi és Palocsay viszonya és a szülők házasságkötésére vonatkozó utalás alapján mégis valószínű, hogy az utóbbi volt a fiatalabb. Egyelőre ugyan nincs konkrét forrásadatunk, amely kétségtelenül cáfolná az 1706. évi mustrakönyvi bejegyzést, mégsem tekinthetjük azt hitelesnek, hiszen a szemlemester többnyire ki sem töltötte a főtisztek rovatait, illetve becsléssel állapította meg egy ezredes vagy brigadéros életkorát.

Olykor még egy teljesen megbízhatónak látszó adat sem állja ki a kritika próbáját. A gyermekhalandóság magas aránya miatt még az anyakönyvi bejegyzések esetében sem árt az óvatosság, hiszen adott esetben a testvérek ismétlődő keresztneve lehet félrevezető. Erre Orczy István példáját idézhetjük: a korábbi szakirodalom szerint ő 1669 szeptemberében született, s így házasságkötése idején, 1708-ban már meglett férfikorban járt volna. Szluha Márton a kőszegi anyakönyv alapján 1677. május 18-ára teszi születését, s ez inkább összeegyeztethető az életpálya többi adatával, a korábbi dátum pedig azonos nevű elhunyt testvérére vonatkozhat.

A születési dátum után szerencsés esetben a tanulmányokra utaló adatok is rendelkezésre állnak, s ha van erre vonatkozó adatunk, kitérünk a nyelvtudásra is. Az illető személy pályafutásának állomásai kronológiai rendben következnek a szabadságharc előtt, alatt és után. Különös figyelmet fordítottunk "a kinevezések, beiktatások dátumára, továbbá, hogy az illető ezt a funkcióját meddig töltötte be". A pontosan ismert kinevezési dátumot kurziváltuk, ha pedig nyilvánvaló volt, hogy az adott tisztséget az illető már korábban is viselte, csak erre vonatkozó adatunk egyelőre nincs, zárójelbe tettük az időpontot. Így például Philipp Ernst von der Lancken császári tábornok esetében az 1708. április 12-i kurzív dátum a vezérőrnagyi kinevezésre utal, Limprecht János életrajzában pedig a zárójeles 1706. június 5-i dátum azt jelenti, hogy ekkor már a palotás ezred főstrázsamestere volt, s a hivatkozott forrásadatból egyértelmű, hogy kinevezését korábban kapta. A szórványos említések dátumait persze nem mindig tettük zárójelbe, hiszen egyetlen adat esetén egyébként is nyilvánvaló, hogy kurziválás hiányában nem a kinevezés időpontjáról van szó.

Az egyes tisztségeket vagy közismert elnevezésükkel adjuk meg, vagy az eredeti forrás - gyakran latin vagy német nyelvű - terminológiáját idézzük. Miután a kiadvány kifejezetten szakemberek számára készült, nem tartottuk indokoltnak az egységes nómenklatúra alkalmazását. Problematikus esetben pedig éppen az eredeti kifejezés megtartásával segíthetjük elő az értelmezés későbbi tisztázását.

A kronológiai sort többnyire a halálozási adatok zárják. Heckenast Gusztávtól eltérően magam igyekeztem figyelmet fordítani a temetésre vonatkozó adatokra is, hiszen ez a hagyományápolás, az emlékhelyek feltárása szempontjából - különösen az évfordulós megemlékezések kapcsán - szintén fontos lehet számunkra. Már Heckenast Gusztáv is utalt itt-ott a fennmaradt tárgyi emlékekre, az adott személyiség fontosabb építkezéseire. E téren is igyekeztem kiegészíteni az adatokat, bár itt további forrásbázis áttekintésére volna még szükség, s a muzeális tárgyi anyag és a műemlékekre vonatkozó történeti adatok feldolgozása csak interdiszciplináris kutatásokkal lehetséges.

Minden egyes adat mellett zárójelben szerepel a forráshivatkozás. Miután az adatgyűjtés kiterjedt a szakirodalomra, valamint a kiadott és kiadatlan forrásokra is, a zárójeles utalások könyvészeti és levéltári hivatkozások rövidítéseit egyaránt tartalmazhatják. A rövidítések feloldását külön jegyzékben végeztük el. Itt csak annyit jegyzünk meg általánosságban, hogy a bibliográfiai hivatkozásokban a kötetszámot római, az oldalszámot pedig arab számjegyek jelzik. Ha nem oldalszámról, hanem az iratok, regeszták sorszámáról van szó, a számjegy után sz. rövidítést alkalmaztunk. A számjegy utáni jz. rövidítés arra utal, hogy az illető adat nem a főszövegből, hanem a jegyzetapparátusból származik, de az arab szám ebben az esetben is az oldalszámot (és nem a jegyzetszámot) jelzi. Tehát például a Ráday I. 733. jz. hivatkozás a Ráday Pál iratait tartalmazó forráskiadvány I. kötetének 733. oldalán található valamelyik jegyzetbeli adatra utal. Folyóiratok esetében az évfolyamot nem, csak az évet adtuk meg.

Heckenast Gusztáv annak idején állást foglalt a szakirodalomban szereplő téves adatokkal kapcsolatban is. Úgy döntött, hogy az adattárban ezek cáfolatával nem foglalkozik: egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket. Ám előbb-utóbb azzal is szembesülni kellett, hogy az egymásnak ellentmondó adatok közül nem mindig dönthető el, melyik a helyes. Úgy ítéltem meg, hogy ezekben az esetekben utalni kell az ellentmondásra. Máskor rendkívüli forráskritikára, filológiai pontosságú elemzésre volt szükség az adatok hasznosításához. Ennek a dilemmának a szemléltetésére egyetlen példát idéznék.

Radvánszky János udvari tanácsos, majd kincstartó ("aerarii conservator") egyike volt a kuruc államapparátus vezető személyiségeinek. Életrajzát már Nagy Iván is elég pontosan felvázolta. Közölte feleségével, Szentiványi Anna-Máriával közös sírfeliratát is. A halálozási dátum eszerint: 1738. április 7., Heckenast Gusztáv is ezt vette át. Szluha Márton genealógustól azonban ettől eltérő adatot kaptam, szerinte ugyanis 1738. március 26-án hunyt el. Sajnos, nem adott pontos hivatkozást, de a napi dátummal közölt adatai többnyire anyakönyvi forrásokból származnak, ezért nem vetettem el azonnal, hanem ismét felütöttem a "jó öreg Nagyivánt". Kitűnt, hogy a latin sírfelirat a klasszikus római naptár szerint közli a házaspár halálozási dátumait, s Radvánszky "die 7-a calendis aprilis" halt meg. Nagy Iván ezt értette félre, s a főszövegben már április 7-ét írt, holott Szluha Márton adata a helyes, hiszen a Kalendaeval megadott keltezésben visszafelé kell számolnunk, s így helytálló a március 26-i dátum. Ezzel azonban nincs vége a sok fejtörést okozó ellentmondásoknak Radvánszky uram családi adatai körül.

Szluha Márton a Liptó vármegye nemes családait bemutató kötetében Radvánszkyné Szentiványi Anna-Máriát Szentiványi László gróf leányával azonosította, aki 1688. március 5-én született Kassán. Számomra azért vált kétségessé az adat, mert Szentiványi László tagja volt az eperjesi vértörvényszéknek, ahol Radvánszky János atyját is kivégezték. Radvánszky János a szécsényi országgyűlésen fel is rótta Szentiványi dicstelen szerepét. Mint Csécsi János naplójából tudjuk, Radvánszky "nagy tűzzel kele ki" a gróf ellen, és sikerült is kiszorítania minden pozícióból. Ennyi háttérismerettel bizonyosak lehetünk benne, hogy nem a vő támadt apósára a szécsényi Borjúpást mezején. A történelem persze "alkotott" már cifra családi históriákat, de ha arról lett volna szó, hogy Radvánszky apja "gyilkosának" leányát veszi feleségül, az a kortársak körében is feltűnést keltett volna, s Csécsi is minden bizonnyal kitért volna erre a pikáns részletre. Az életkori és vallási adatok is kizárják a katolikus Szentiványi László leánya és az evangélikus Radvánszky János közötti házasságkötés lehetőségét, gyermekeik és unokáik születési adatai alapján ugyanis Szentiványi Anna-Máriát legalább 10 évvel idősebbnek feltételezhetjük. Nagy Iván adatai éppen ezt igazolják: a sírfelirat szerint ugyanis az asszony "anno 1737. die 5. calendis Decembris aetatis 58" hunyt el, s a házaspár "vixerunt in connubio annos 43. menses 5" . Eszerint Szentiványi Anna-Mária 1679 körül született, esküvőjük 1694 júniusára tehető és 1737. november 27-én hunyt el. Szluha Márton ez esetben elfogadta a Nagy Ivánnál található téves (december 5-i) adatot, és mint láttuk, helytelenül Szentiványi László azonos nevű leányához társította. Ezek után kérdés marad, hogy Radvánszkynét hol helyezzük el az igen kiterjedt, szerteágazó Szentiványi-családfán. Szluha Mártonnál erre is megtaláljuk a valószínű feleletet. Nála ugyanis a Szentiványi család evangélikus ágán szerepel egy Szentiványi Mária, aki "Radványi Jánosné". Több mint valószínű, hogy erről van szó, s így nem az eperjesi hóhérok egyike, hanem id. Szentiványi Ádám, Rákóczi szepesvári kapitánya volt Radvánszky János apósa. Az asszony egyik féltestvére pedig Szentiványi János volt, Rákóczi palotás ezredének parancsnoka. Nos, ilyen hosszas kitérő után elmondhatjuk, hogy talán érdemesebb lett volna a Radvánszky család levéltárában búvárkodni, hiszen annak gazdag kuruc kori anyagából bizonyára fényt deríthetnénk a részletekre, és végleg eldönthető lenne a kérdés, ha maradt még némi kétely bárkiben is. Ugyanakkor azt is könnyű belátni, hogy minden apró problémát nem lehet azonnal levéltári kutatással megoldani, hiszen az adattár jellegéből is következik, hogy az ilyen munka befejezhetetlen. Az adatok ütköztetésével viszont azt szerettem volna bemutatni, hogy az önmagukban csak részben helytálló adatok együttes vizsgálatával és ez esetben a tévedések szükségszerű cáfolatával mégis foglalkoznunk kell ahhoz, hogy a konkrét adat melletti forráshivatkozás egyértelmű és mindenki számára érthető legyen.

*

Végezetül szólnunk kell arról a segítségről, amelyet munkánkhoz kaptunk. Már Heckenast Gusztáv életében számosan szolgáltattak adatokat a készülő munkához, 16 és magam is több kollégától kaptam segítséget, ahogyan Heckenast Gusztáv és én is megosztottuk adatainkat mindazokkal, akik bizalommal fordultak hozzánk. A hivatkozásoknál az adatszolgáltatókra vagy névvel, vagy monogrammal utaltam, s az utóbbiak feloldása megtalálható a rövidítésjegyzékben, de ezúton is meg kell köszönnöm Bánkúti Imre, Czigány István, Fazekas István, Pálffy Géza, Sípos Ferenc, Ságvári György és Seres István önzetlen segítségét! 17 Külön kell megemlítenem Szluha Mártont, aki a genealógiai adatok útvesztőiben volt révkalauzom. Rengeteg adatot köszönhetek neki, s egyedül vele tettem kivételt, amikor forráshivatkozás nélkül is elfogadtam adatait, amelyek részben saját levéltári, anyakönyvi gyűjtésből származnak, részben pedig az egyes családoktól kapott és a genealógiai szakirodalom áttekintésével nyert adatok összegzését jelentik.

Munkám során nem láttam célszerűnek a saját adataimat megkülönböztetni Heckenast Gusztáv gyűjtésétől. Az 1999 után megjelent könyvészeti hivatkozások esetében egyértelmű, hogy Heckenast Gusztáv halála utáni kiegészítésről van szó, és általánosságban elmondhatjuk, hogy például az Országos Levéltár mikrofilmgyűjteményéből való anyakönyvi adatok és a Károlyi-levéltár anyagára való hivatkozások is tőlem származnak, de minden egyes betoldás vagy korrigálás esetén ezt nem lehetett volna jelölni. A példából látható, hogy gyakran nem is saját adattal kellett kiegészítenem a korábbiakat, hanem a meglévőket kellett pontosítanom vagy értelmeznem. Időközben több fontos forrás látott napvilágot nyomtatásban, de az ezekre való hivatkozás sem mindig jelenti azt, hogy Heckenast Gusztáv előtt ismeretlen adatokkal egészítettem volna ki a művet. Az általa még levéltári jelzettel idézett egyik fontos forrást, a kuruc tisztek 1704. évi jegyzékét 2001-ben kiadtam a Hadtörténelmi Közleményekben. Ezt követően a levéltári jelzeteket a folyóirat oldalszámaival helyettesítettem, így tehát a látszólag általam közölt forrásadatok valójában már Heckenast Gusztávnak is rendelkezésére álltak.

Természetesen magam is szembesültem azzal a ténnyel, amelyet már Heckenast Gusztáv megfogalmazott: "Ez a munka befejezhetetlen. A forrásanyag annyira bőséges és olyan szétszórt, hogy egy munkaközösség sem érhet a végére." Heckenast Gusztáv terveihez képest így is két évet csúszik a kötet megjelentetése, s az olvasó tapasztalni fogja, mennyi megoldatlan kérdés, mennyi tisztázatlan ellentmondás található az adattárban, s főként milyen sok hiánnyal kell számolnunk. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy az adattár elsősorban kutatók számára készült segédkönyv. Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak az archontológiai jellegű kézikönyvek. Esetünkben nem egészen erről van szó. Tulajdonképpen az adattár mellé egy újabb kötetben lehetne (kellene?) közölni az archontológiai listákat, a püspökök, fő- és alispánok, országgyűlési követek, postamesterek, harmincadosok, udvarbírák stb. jegyzékét. A kuruc tiszti- és altiszti kar lényegesen kibővített adatbázisa pedig - mint említettem - hosszabb távú terveim közé tartozik. Heckenast Gusztáv történeti adattára a későbbi kutatások kiindulópontja lehet. Valószínű, hogy a hivatkozott források alapján elinduló helytörténész vagy genealógus könnyedén eljut majd az egyes adatok pontosításához, sőt azok egy részének módosítása, cáfolata sem kizárt, amennyiben félreértett vagy más okból hibás adatról van szó. A munka fő érdeme azonban éppen abban rejlik, hogy a korszak minden kutatója számára forrásbázisként használható.

Tápiószentmárton, 2005. február 12.

Mészáros Kálmán

Jegyzetek

1 Heckenast Gusztáv: II. Rákóczi Ferenc szenátorai. (Életrajzi adattár.) In: Európa vonzásában. Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 69-79.
2 A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. (Életrajzi adattár.) In: A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 163-174.
3 II. Rákóczi Ferenc Udvari Gazdasági Tanácsa. (Consilium Aulico-Oeconomicum.) In: A gazdaságtörténet kihívásai. Tanulmányok Berend T. Iván 65. születésnapjára. Szerk. Buza János, Csató Tamás, Gyimesi Sándor. Bp. 1996. 61-68.
4 Heckenast Gusztáv: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. Hadtörténelmi Közlemények, 107(1994) 4. 51-55.
5 A Rákóczi-szabadságharc gazdasági vezetői. In: Társadalomtörténeti tanulmányok. (Studia Miskolcinensia, 2.) Szerk. Fazekas Csaba. Miskolc, 1996. 87-92.
6 II. Rákóczi Ferenc elitképző Nemesi Társasága. In: Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. Szerk. Balázs Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 35.) Szeged, 1997. 153-169.
7 A Rákóczi-szabadságharc szenátusa. In: Bercsényi Miklós és kora. Történettudományi konferencia Hódmezővásárhelyen, 1993. október 8-9-én a Rákóczi-szabadságharc megindulásának 290. évfordulója alkalmából. Szerk. Földesi Ferenc, Czeglédi Sándor. H. és é. n. 43-48. A kiadvány csak hosszabb idővel a konferencia után jelent meg Hódmezővásárhelyen, s mivel maguk a szerzők sem tudtak a kiadásról, Heckenast Gusztáv kéziratának javított és bővített változata utóbb ismét megjelent azonos címmel: A Rákóczi-szabadságharc szenátusa. In: Molnár Mátyás emlékkönyv. Készült a Vay Ádám Múzeum alapítója születésének 75. évfordulója tiszteletére. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter. Vaja, 1998. 34-40.
8 II. Rákóczi Ferenc Udvari Tanácsa. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVII. Szerk. Veres László, Viga Gyula. Miskolc, 1999. 559-570.
9 Ki kicsoda volt (who was who) a Rákóczi-szabadságharcban? (Egy életrajzi adattár problémái.) In: Rákóczi-kori tudományos ülésszak a Vay Ádám Múzeum alapításának 30. évfordulója alkalmából. 1994. október 7. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter. Vaja, 1995. 5-12.
10 Mészáros Kálmán: "Egy életrajzi adattár problémái." In: Tanulmánykötet Heckenast Gusztáv emlékére. A Miskolcon, 2000. március 24-25. napján megtartott emlékkonferencia előadásai. Szerk. Bessenyei József. Miskolc, 2001. 98-101.
11 Az adattár felépítéséről Heckenast Gusztáv idézett előzetes beszámolóját használtam fel, a külön nem hivatkozott idézeteket is innen vettem. (Lásd 9. jz.)
12 Lásd 6. jz.!
13 Még azt a Szulyovszky Ádámot is megtartottam az adattárban, akinek csupán ajánlólevele maradt fenn, de végül nem került be a Nemesi Társaságba.
14 Heckenast Gusztáv: Adalékok Pápa történetéhez a Rákóczi-szabadságharc idejéből. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. 2. Szerk. Hermann István. Pápa, 1996. 102.
15 Mészáros Kálmán: Újabb adalékok II. Rákóczi Ferenc tábornokainak életrajzához. Turul, 68(1995) 95.
16 Név szerint is ki kell emelni Dobák Gézát, aki magángyűjteményének forrásait bocsátotta az adattár rendelkezésére.
17 Az adatközlők monogramját csak levéltári hivatkozás esetén adtam meg, de mind ők, mind pedig más kollégák (itt elsősorban Sunkó Attila és Zachar József nevét emelném ki) számos esetben hívták fel a figyelmemet nyomtatott forrásokra, feldolgozásokra is, amiért éppúgy köszönettel tartozom. Fazekas István pedig elektronikus formában is rendelkezésemre bocsátotta a Pázmáneum növendékeiről írt monográfiájának vonatkozó adatait, de a hivatkozásoknál természetesen a megjelent kötetre utalok.