Bővebb leírás
A Párhuzamos történetek függelékeként megjelenő olvasókönyvben a regény írása közben felmerülő kérdésekkel kapcsolatos levelek, a regénybeli események hitelességét megalapozó dokumentumok és a regényhez felhasznált irodalom részletes listája mellett a regény megjelenése után készült két terjedelmes interjút, továbbá Christina Virágh, Radics Viktória és Markója Csilla egy-egy esszéjét találja az olvasó. A könyvet Nádas Péter saját fotói, a háromkötetes nagyregényben ábrázolt történelmi korszakot és helyszíneket jellemző, vagy megírása közben a szerzőt inspiráló archív fényképfelvételek illusztrálják.
„Valahogy úgy vagyok vele, mint az életemmel, az életekkel: nem tudom összerakni. A regényforma az élet-formát és a halál kiszámíthatatlan nyeséseit tükrözi igen élesen. A szerkezet elvét kutatva a gondviselés nyomát kutatom – amikor rendezőelvet keresek, akárha istent keresnék. Utalnak rá jelek itt is, ott is, kósza, véletlen, inkább kételyt, mint hitet ébresztő keresztek, notabenék, ikszek és ipszilonok. A szembetűnő párhuzamosság rendezőelvnek kevés, a különféle keresztkapcsolatok és átkötések valami többre utalnak. De mire? Kell lennie még valaminek, miként ezt a szöveg pontosnak tűnő ritmusa, zenei lüktetése, az összecsengések és kontrasztok, az erős diszharmóniák folyton sugdossák. Ennek az irodalmi műnek van jelentése, van egy jelentésháló: tessék kibogozni.” (Radics Viktória)
„Nádas regénye túlesett a modernitáson, amennyiben a mű összes tagján végrehajtotta a dekonstrukciót. Csonkolások és protézisek, metszetek és áttétek, patetikus energiákat konzerváló és visszavonó gesztusok, gesztushiányok egymáson történő elcsúsztatása nyomán felépülő katartikus művében a katarzist a folyton előálló pusztulás szemléletének tökéletes épsége, elevensége biztosítja.
Nádasnak jók a reflexei.
Végső soron az olvasói katarzishoz az ő mozdulatainak biztonsága révén jutunk.
A műve a működésről szól, mégpedig úgy, hogy ezt a működést különböző szinteken demonstrálja. A képzeletről, mint a valóság hiányáról és e képzelet valóságteremtő erejéről beszél. Hogy mi jön mozgásba, amikor képzelődünk. Micsoda valóság jön mozgásba.” (Markója Csilla)
