Bővebb leírás
Bár a lengyel-magyar barátságnak régi hagyományai vannak, az immár ezredéves történelmi kapcsolatok feltárása meglehetősen szegényes. Az egyetlen jelentős kivételt Kovács Endre munkássága jelenti. Elsősorban ő és néhányan még mások egy-egy kor vagy témakör feldolgozására vállalkoztak, de összefüggéseiben, ezer esztendőt áttekintő formában még nem került sor a téma feldolgozására. Kapronczay Károly korszakonként – az adott kor legfontosabb magyar és lengyel bel- és külpolitikai eseményeit felvillantva – tárgyalja a magyar–lengyel kapcsolatok összefüggéseit, eseményeit és következményeit. A kötet az Árpádok és a Piastok kapcsolatrendszerével kezdődik, majd az Anjouk korával foglalkozik. Nagy teret szentel a művelődéstörténeti kapcsolatoknak, részleteiben tárgyalja a lengyel tudósok magyarországi tevékenységét, a Hunyadiak korában erősen domináló nagyváradi kör szellemi kisugárzásait. Ugyancsak teret kap a különböző szabadságmozgalmakban jelentkező magyar–lengyel együttműködés: nemcsak az 1848/49-es magyar szabadságharc időszaka, hanem a Kossuth-emigráció lengyel vonatkozásai is. A két világháború közötti időszak sem közömbös a magyar–lengyel kapcsolatok története szempontjából, amikor a két állam ugyan nem azonos európai külpolitikai rendszerhez tartozott, de a rokonszenven túlmutató együttműködésre kívánt törekedni. Ennek örökértékű tanúbizonysága a „lengyel menekültügy” korszaka (1939–1944), amikor e két nép bátorságból, hősiességből és barátságból jelesre vizsgázott.
