Sevillai Szent Izidor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Sevillai Szent Izidor (latinul Isidorus Hispalensis, spanyolul San Isidoro de Sevilla; 560–636) ókeresztény író.
Sevillai Szent Leander testvére volt, aki követte a sevillai érseki székben. 633-ban ő elnökölt a IV. Toledói Zsinaton. Termékeny író volt, enciklopédikus jellegű munkái a középkor legkedveltebb olvasmányai közé tartoztak, tankönyvként használták őket Cassiodorus munkái mellett.
II. János Pál pápa Sevillai Szent Izidort nyilvánította az internet védőszentjének 1999-ben.
Tudományos munkái
Etymologiae (avagy Origines) című munkája közel 950 kéziratban maradt fenn. Az etimológiai magyarázatok – mint az antik szerzőknél oly sokszor – legtöbbször nem helytállóak, mivel a szavak hangzásbeli hasonlóságán alapultak (lásd: →Népi etimológia). Két műve grammatikai-logikai kérdésekkel foglalkozik: De differentia (A különbségekről) és De synonymis (A szinonímákról). Természettudományos kérdésekről értekezik két művében: „A dolgok természetéről” és „A teremtett dolgok rendjéről” (De ordine creaturarum).
A hispániai germánok történetéről írt munkája, a Historia gothorum, vandalorum et suevorum fontos történeti forrás. Izidor a fő forrása egy másik 6. századi püspök és történetíró, Iohannes Biclarensis életrajzának.
Teológiai munkái
A teológiában forrásként az egyházatyák munkáit használta, egyebekben az ókori pogány szerzőkre támaszkodott, őket azonban sokszor csak másod-harmadkézből idézi.
Exegetikai munkáiban a Bibliával kapcsolatos kérdésekre atott választ (Quaestiones), megírta nyolcvanhat bibliai személy életrajzát De ortu et obitu patrum (Az atyák származásáról és haláláról) címmel. Külön írást szentelt a Szentírásban szereplő személynevek allegorikus értelmezésének: De nominibus legis et prophetarum (A törvényben és az evangéliumokban előforduló nevekről), e munkájában 129 bibliai személynevet magyarázott. Hitelvi kérdésekkel foglalkozó írásai általában rövidek, tételszerűen foglalják össze Szent Ágoston vagy I. Nagy Gergely pápa nézetét egy-egy kérdésben.
A „Szentenciák könyve”-ben (Sententiarum libri III.) a pápa Moralia című munkáját dolgozta fel. A Contra Judeos ad Florentinam sororem (Florentina nővérhez a zsidók ellen) című irata igen népszerű volt, ónémet fordítását már a 8. században elkészítették. „Az eretnekségekről” című művében az eretnekségeket csoportosította.
Neki tulajdonítják az „Izajás tanúságtétele” című írást. A miséről, liturgikus imáról, a böjti rendről, az egyházi rend fokozatairól értekezik a De ecclesiasticis officiis (Az egyháziak kötelességéről) című munkájában. Nevéhez fűződik még egy szerzetesszabályzat (Regula monachorum). A művei közt található Commonitiuncula ad sororem című irat, amely egy szerzetesnőnek szóló intelem, valójában nem az ő, hanem egy ismeretlen 4. századi szerző munkája.
