Bővebb leírás
A fővezér, Görgei Artúr tábornok 1849. július 2-án a Komárom térségében életveszélyes fejsérülést szenvedett. Egy felrobbanó gránát szilánkja 12 cm hosszan felszakította fejbőrét, és több ponton átszakította koponyacsontját.
1849. június végén a fővezér hadtesteivel Komárom erődjében állomásozott. Július 2-án Haynau csapatai megtámadták a komáromi sánctábort. Görgei a támadást visszaverte, majd több század huszár élén rohamozta az osztrák állásokat. Ekkor szenvedett fejsérülést. Egy felette felrobbanó gránát szilánkja 12 cm hosszan felszakította koponyacsontját. A felnyílt koponyaűrben látható lett az agyburok, s a rátapadó éles csontszilánkok. Egy-két milliméteren múlott, hogy agya nem sérült meg.
A sebesülést követő 9. napon Görgei tábornok három hadtesttel, mintegy 25.000 honvéddel elindult Komáromból Arad felé a nyugatról előretörő osztrák és az északról támadó orosz csapatok között a Duna bal partján vonulva. A sebesülést követő 13. napon bevette Vácot, kiverve onnan az orosz előőrsöket. Mire Vácra ért, sebe súlyos gennyesedésnek indult, s a sérülést újra fel kellett tárni. A sebesülést követő 15. napon fogatról nyeregbe szállt, visszaverte az orosz főerők támadását, és az oroszokat kikerülve - és maga után vonva - előbb ért Miskolcra, mint az őt üldöző orosz sereg. A sebesülést követő 26. napon indult az orosz hadsereg teljes arcvonalát ismét megkerülve - délnek.
Augusztus 9-én Temesvárnál az osztrák csapatok megsemmisítették azt a hadsereget, amelyikkel Görgeinek egyesülnie kellett volna. Görgei aznap este, a sérülését követő 39. napon ért Aradra. Másnap találkozott Kossuthtal. Augusztus 11-én este nyolc órától Kossuth Görgeit diktátornak nevezte ki, és ő maga a török határ felé menekült. Görgei haditanácsot tartott, amely - a megmaradt három hadtestnek - az oroszok előtti kapitulációja mellett döntött. Augusztus 13-án, délután öt órakor Görgei a sebesülését követő 42. napon Világosnál letette a fegyvert. A fegyverletétel után Klagenfurtba került száműzetésbe. 1867-ben tért vissza Magyarországra és telepedett le Visegrádon. Világos után még 67 évet élt visszavonultan. 1916. május 21-én halt meg Budapesten.
Hogy történt mindez? Kik és hogyan kezelték a tábornokot? Mit tudott tenni az orvostudomány a modern bakteriológia előtti korszakban, az antiszeptikus vagy aszeptikus műtétvezetés, és különösen az antibiotikumok előtti időkben egy nyitott koponyacsont sérülést elszenvedett beteggel? Milyen eszközök álltak a 19. századi orvosok rendelkezésére? Milyen elméleti és gyakorlati orvosi tudás birtokában igyekezték megőrizni a fővezér életét és cselekvőképességét?
A kiállítás egyszerre idézi fel az 1848-49-es forradalom végnapjainak katonai és politikai eseményeit, mutatja be a korszak orvosi, sebészeti tudását, és rajzolja meg a fiatal férfi portréját - szokatlan nézőpontból.
