Bővebb leírás
Az értekezés a 16-17. századi magyarországi városfejlődés politikai és gazdaságpolitikai tényezőit mutatja be. A szerző a vizsgált területet az eddig ismeretlen felső-magyarországi városszövetség (Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kisszeben és Késmárk) e területen folytatott tevékenységével mintázza. Kutatásainak nézőpontja egyedi, hiszen a témát eddig csupán a korszak országgyűlésein hozott törvénycikkeket vizsgálva mutatták be, mélyebb szintű, "polgárközeli" elemzésre eddig nem került sor. A kora újkori várospolitikát Magyarország történetének e két évszázadában a török hódítás és annak kiterjedését megakadályozó Habsburg-kormányzat törekvései befolyásolták. A bécsi udvar nyugat-Európában sem ismeretlen központosító, majd abszolutista vonásokkal felruházott kormányzati módszereit a török kihívás még inkább felerősített: a döntéseket a háború igényeihez kellett idomítani. A városok helyzetét Európa-szerte az államok beavatkozási kísérletei határozták meg, az európai városok a korszakban az állam által szabályozott keretek között védhették érdekeiket. A városszövetség sűrű levelezése, az állami kormányzati szervekkel folytatott alkuk dokumentumai segítségével bemutatkozó az folyamat, amely a magyarországi városok állami ellenőrzését a 18. Századra egyértelművé tette, és amely befolyásolta a városok gazdasági lehetőségeinek körvonalait. Az adó és más katonai terhek, az ipar és kereskedelem területén bekövetkezett változások mellett a kötet bepillantást enged a korszak hadseregszállítóinak üzleti tevékenységébe, a polgárság és a katonaság, és a városban lakó nemesek és kamarai alkalmazottak konfliktusaiba, a városok érdekeit szabályozó polgári elit és az uralkodók, illetve az állami tisztviselők között létrejött alkuk hátterébe.
