Bővebb leírás
A szegedi irodalomtörténész könyvébe az elmúlt két évtizedben született tanulmányai közül azokat válogatta be, amelyek a huszadik századi szláv irodalmak egy jellegzetes alkotói felfogását képviselő művekkel foglalkoznak. Ez a felfogás a szinte "rögeszmésen" (innen a cím) visszatérő gondolat: értelmessé tenni, megváltani a világot, megteremteni az elveszett egészt az irodalom eszközeivel. E művek jórészt olyan alkotások, amelyek kritikával illetik a "misztikus szláv lélekről" kialakított sztereotípiát, ugyanakkor őrzik a rájuk jellemző közép- és kelet-európai másság jegyeit is. A kötet első fele orosz írók műveit elemzi (utópia és fantasztikum Valerij Brjuszov prózájában, a forradalom Borisz Pilnyak Meztelen év című regényében, Andrej Platonov prózája az 1920-as években, teremtés és kísérlet Bulgakov Kutyaszív című regényében stb.), a másik felében az ukrán, szerb és bolgár irodalomról olvashatunk (pl. zenei motívumok Leszja Ukrajinka költészetében, avantgárd poétikai jegyek Mikola Bazsan Hoffmann éjszakája című versében, Milorad Pavić Kazár szótára, közép-európai "családi cirkusz" Danilo Kiš Korai bánat című önéletrajzi ihletésű munkájában). A képzőművészeti alkotások fekete-fehér reprodukcióival illusztrált, lábjegyzetelt tanulmánykötet elsősorban irodalomtörténészek, illetve a művelt nagyközönség figyelmére számíthat.
