Bővebb leírás
Egyetértek azokkal, akik szerint Tóth Krisztina manapság a legfontosabb kortárs költők egyike, és nemcsak a költőnőknél unos-untalan hangoztatott "kifinomult női hang" használata miatt, hanem általánosságban, a teljes mezőnyre nézve is. A 15 novellából álló Vonalkód talán emiatt is aratott nagy sikert megjelenése idején, holott nem kiemelkedő mű. A benne szereplő történetek hol súlyosabbak, hol könnyedebbek, hol keserűek, hol vidámak, többé-kevésbé átitatva az ifjúság iránti nosztalgiával. Kerek, plasztikus alkotások ezek, valahogy mégsincs igazi súlyuk. Amíg olvastam, élveztem, de miután letettem, gyorsan elfeledkeztem róla. Lehet, hogy ez az utóbbi benyomás a novelláskötetek nagy részére igaz, ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek törvényszerűnek kellene lennie. Kevesen írnak a kortársak közül súlyos, maradandó rövidprózát. Egyelőre még Tóth Krisztina sem.