Alfred de Vigny életének summája? Talán a Magyar Helikon gondozásában 1968-ban megjelent Klasszikus francia költők jegyzetírói (Lakits Pál, Rónay György és Szegzárdy-Csengery József) fogalmazták meg a legtömörebben: „Sebzett, zárkózott, befelé forduló lélek (volt). Költészete súlyos, gondolati líra, nagy versei a Mózes, A farkas halála, Az Olajfák Hegye – a magányosság és pesszimista világszemlélet hirdetői a romantika gazdag irodalmában. Formakezelése keményebb és súlyosabb, mint romantikus kortársaié. Személytelen lírai magatartásával már a parnasszisták előfutára.”
A válogatás Alfred de Vigny tíz költeményét tartalmazta. Múlt századi és két évvel ezelőtti fordítás egyaránt található a könyvben, bizonyságául annak, hogy Alfred de Vigny folyamatosan a látókörünkben van. Számos antológiában találkozhattunk a verseivel, de önálló kötete magyarul még nem jelent meg. Ez a válogatás tehát valóban hézagpótlónak mondható.
