A neves néprajztudós-történész három évtized terméséből állította össze új tanulmánykötetét, amelynek a magyar egyház- és vallástörténet egy-egy szeletét, epizódját vizsgálják, nem annyira teológiai vagy intézménytörténeti megközelítésében, mint inkább a kérdéskör társadalom-, mentalitás- és művelődéstörténeti aspektusait vizsgálva. A szerző életművében fontos szerepet foglal el annak vizsgálata, hogy a hagyományos társadalmat hogyan alakította át a modernizáció a 19-20. század folyamán. Lényegében itt is erre a kérdésre keresi a választ az egyházak és a vallásosság kapcsán, elsősorban a református egyházi élet és vallásgyakorlat példáján keresztül. A tárgyuk szerint laza időrendbe szerkesztett írások foglalkoznak állam és egyház viszonyának változásaival, a 19. század végén elterjedt vallási mozgalmakkal, a városi (Gyula) és falusi református közösségek életével, a 20. századi magyar protestáns eszmetörténet jeles alakjaival (Szabó Dezső, Németh László, Révész Imre, Ravasz László). A gazdag és változatos témák közül érdemes kiemelni a 19. század végén reformátussá áttérő közösségékkel foglalkozó cikkeket, valamint a magyarul először olvasható, a magyar református egyház és a német hitvalló egyház harmincas évekbeli kapcsolatának egy fejezetét feldolgozó, fekete-fehér képmelléklettel kiegészített írást (Az elberfeld-debreceni diákcsere). Mindösszesen

25 tanulmány !