Aldemaro, a vagyontalan nemesifjú a németalföldi háborúkból hazatérve egy menyegzői ünnepségen megpillantja Florelát, az újdonsült fiatalasszonynak, Felicianának szépséges húgát, és olthatatlan szerelemre lobban iránta. Miután azonban választottja egy jómódú nemesember, Alberigo leánya, nem meri nyíltan megkérni a kezét, hanem – magát táncmesternek mondva – bejelentkezik Alberigo házába, annak reményében, hogy a hölgyeknek táncleckéket adva könnyebben meghódíthatja a fiatal lány szívét. Hamarosan azonban veszedelmes vetélytársra talál a daliás, ám kissé üresfejű Vandalino személyében, aki után viszont nem a bájos Florela, hanem a lányka friss nászát ülő nővére vágyakozik. Feliciana, aki nem szerelemből ment férjhez a már öregedő Tebanóhoz, úgy érzi, joga van a szerelem természetes élményéhez is, és elhatározza, hogy egy kis csel segítségével – az éj leple alatt, magát elfátyolozva, mintegy a „húga nevében” – odaadja magát Vandalinónak. Florela, aki titkon viszonozza Aldemaro szerelmét, a nővére kedvéért eleinte belemegy a szerepcserés játékba, később azonban, amikor már a becsülete forog veszélyben, a „táncmester” leleményes közbenjárásával ellencsellel él...
Lope de Vegának, a spanyol „Aranyszázad” kiemelkedő drámaírójának ez a kevéssé ismert, de remekbe szabott komédiája – jóllehet a szerző egy viszonylag korai művéről van szó – teljes fegyverzetében mutatja a briliáns színpadi bonyolítás és a szellemes verselés mesterét. A kor divatos sablonjait (szerepcserékből adódó félreértések, fortélyosan elcserélt levelek, mindenek felett való becsületféltés) ebben a darabban merész, már-már boccacciói helyzeteket felidéző meseszövés jeleníti meg. Ezt az alapvetően mégiscsak ártatlan mesét mindvégig valami csillogó, naiv báj lengi be, a darab spirituális fordulópontjain megszólaló „magas költészet” pedig a lélek megrendülésének kivételes pillanataival melegíti át a szöveget. Szőnyi Ferenc bravúros fordítása a magyar olvasó számára is hiánytalanul élvezhetővé teszi a spanyol klasszikus dráma nagy alkotójának formagazdag, pergő, „sok húron játszódó” vígjátékát.
