Bővebb leírás
A tizenkilencedik századot sokan nevezik ma is a vasút évszázadának. Hazánkban a vasútépítés meglehetősen későn indult el: az első az 1846 júliusában átadott Pest-Vác vonal volt. Ezt követte, másodikként a 99,1 km hosszú Pest-Szolnok vonal, melyet 1847-ben adtak át. A szolnoki vasút történetével foglalkozik a helyi történész, muzeológus kötete, aki elsőként a magyarországi előzményekkel foglalkozik, majd részletesen tekinti végig a Pest-Szolnok vasútvonal építésének történetét (az átadáskor egyébként két és fél óra volt a menetidő). A következő fejezet 1848/49-el foglalkozik, hiszen a szabadságharc idején hirtelen rendkívül fontos lett a vasútvonal, s ennek kapcsán Szolnok stratégiai szerepe, gondoljunk csak a főváros kiürítésére és a hivatalok Debrecenbe költöztetésére. Itt alakították ki az egyik legfontosabb katonai tábort is - alapvetően a vasút miatt. A szerző foglalkozik még Szolnok és a vasút kapcsolatával az önkényuralom időszakában, a Szolnok-Debrecen vasútvonal előkészítéséről és megépítéséről (1857-ben adták át), s ennek kapcsán az új szolnoki állomás építéséről, majd a Szolnok-Arad vasútvonal átadásáról (1858). A vékony, kisalakú könyv utolsó fejezete a vasútépítés árnyoldalairól (a nagyvállalkozók kétes pénzügyi akcióiról, valamint a kétkezi munkások tragikus ételkörülményeiről és gyakori "megrövidítéséről") szól.
