Bővebb leírás
Fiamnak az új eszmék emberének kell lennie, s a mellé az ügy mellé kell állani, amelyet én vittem mindenütt diadalra. Mindenütt azokat az eszméket kell végrehajtania, amelyek hűbériség nyomait kiirthatják, amelyek az ember méltóságát biztosítják, s a boldogságnak azokat a csíráit ébresztik, amelyek már évszázadok óta szunnyadoznak, a nagy emberközösséget kell abban részeltetnie, ami eddig csupán keveseknek előjogokkal védett birtoka volt, Európát fölbonthatatlan szövetségi láncolatba kell fűznie…” Napóleon diktálta ezeket a sorokat Szent Ilona szigetén pár nappal halála előtt, arra gondolva, hogy amire neki nem volt módja és ideje, azt majd ?a fogja bevégezni. Európa nemzetállamai nyilvánvalóan Napóleon szándékai ellenére jöttek létre és erősödtek a 19. és 20. században. Ráadásul a nemzetállamok létrejöttében és megerősödésében munkáló akarat nem kis mértékben belejátszott a császár bukásába. Ugyanakkor ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a bukást követően majdnem kétszáz évvel később megvalósulóban van az egységes Európa, visszavonulót fúj a nemzetállam. Miközben megmaradnak az egyes nemzetek elképzelései a térről és az időről, az európai országokban nő azoknak száma, akik az európai identitást és a nemzeti identitást harmóniába képesek rendezni. Az Arktisz Stúdió és a Balassi Kiadó közös kiadása