A művészetről való gondolkodás - az esztétika - sokáig világon kívüli tudománynak számított. Ma már a művészetet életünk részének tekintjük, természetes tehát, hogy az elméletével is foglalkozunk. Ebben az új művészetfelfogásban nincs hierarchia, nincs előkelő és pórias, magas és populáris osztályozás: minden együtt van körülöttünk. Hiszen hol a populáris művekben merülünk el, hol jeles nagyok szórakoztatnak, vagy furcsa-érdekes modern alkotásokat próbálunk megérteni. Ezért a~ti az én esztétikám: nem létrán helyezi el a művészeteket, hanem különböző birodalmait egymás mellé teszi. Mint ahogy eszközeiket is egymástól veszik át - az elit-regény a ponyva-mesemód fordulataitól (is) tanul, a modern zene a dzsessztől és a poptól (és fordítva) -, gazdagítják egymást. Mi pedig sejtjük, hogy élvezni és érteni, ez része önmagunk megértésének.Könyvemben eretnek gondolatokkal is játszom. A művészeteket nem ájult révületben élvezzük, hanem "használjuk", például kikapcsolódásra vagy befektetésre (aukción), életterünk otthonossá tételére (design), és az is természetes, hogy egy forgalmi dugóban zenehallgatás közben nyugszunk meg. A régi esztétika az ilyen jellegű "használatban" a "szent művészet" profanizálását látta, én viszont e családias együttlétben a művészetek elsajátításának az egyik formáját. Könyvem tehát másként tekint a művészetek körtáncára, mint ahogy az korábban illett - táplálékot ad a lélek köznapi szomjúságához és megpihenéséhez. Közben segít betekinteni ebbe a tudományba, jártassá tesz az általa használt fogalmakban, kézikönyv és bevezetés: milyen megfejtési utakat talált a mára sokféle körben kavargó művészetjelenséghez a huszadik század.
A termék egyetlen üzletünkben sincs készleten.