Bővebb leírás
TARTALOM Bevezetés 7 I. A források 12 1. Elbeszélő források 12 Krónikák, legendák 13 Zarándokirodalom 15 2. Anyakönyvek 18 3. A jogi írásbeliség emlékei 19 Oklevelek az előkészületektől a hazatérésig 20 A pápai regisztrumkönyvek magyar vonatkozású adatai 21 II. Az úti célok 23 1. A felkeresett kegyhelyek 23 2. A kegyhelyek hierarchiája 27 3. A pozsonyi polgárok által választott úti célok 31 4. Az úti célok megválasztását befolyásoló tényezők 39 III. A zarándokok indítéka, a zarándoklatok típusai 48 1. Kegyes zarándoklat 50 2. Vezeklő zarándoklat 52 3. Politikai zarándoklat 65 Magyar részvétel a keresztes hadjáratokban 67 Az Anjouk zarándokútjai 69 Zsigmond római utazása 73 4. Lovagi zarándoklat 77 5. Helyettes zarándoklat 82 IV. Az előkészületektől a hazatérésig 89 1. A gondolattól a megvalósításig 90 Az utazás költségei 91 Úti okmányok 99 Rendelkezés az otthoniakról 102 2. Az utazás 106 Útitársak 107 Útvonalak 112 Az utazás körülményei, nehézségei 118 A kegyhelyen 127 3. Utazás után - utazás helyett 134 V. A zarándokok társadalmi összetételének vizsgálata 138 1. A magyar zarándokok számaránya 143 2. Bárók és nemesek 148 3. Polgárok 156 4. Egyháziak 162 5. A római Szentlélek-társulat magyar tagjai 168 VI. Zarándoklat és vallásosság 190 Függelék 193 A leggyakrabban használt rövidítések 215 Bibliográfia 218 Mutató 227 Képek 243 ***** BEVEZETÉS A zarándok minden bizonnyal a középkor egyik legjellegzetesebb alakja, akit sajátos viselete tett - és tesz utólag is - könnyen azonosíthatóvá. A kor képi ábrázolásain a tipikus zarándokot legtöbbször Szent Jakab apostol személyesítette meg: széles karimájú, elöl felhajtott, zarándokjelvénnyel díszített kalapban, bottal, tarisznyával ábrázolták, aki egyszerű ruhája felett rövid, bő köpenyt, úgynevezett pelerint viselt. A festők, szobrászok által azonosnak ábrázolt zarándokok között azonban a valóságban hatalmas volt a társadalmi különbség - a királyoktól egészen az útravalót koldulással előteremtő nincstelenekig húzódott a sor. A középkori Európa talán leghíresebb zarándokkompániája, a Geoffrey Chaucer által lejegyzett történeteket mesélő, Szent Tamás sírjához, Canterburybe készülő harmincfős társaság épp ezt a társadalmi sokszínűséget jelenítette meg. 1 A véletlenszerűen egy fogadóban összeverődött csoport a társadalom valamennyi rétegét képviselte: az úton a továbbiakban együtt lovagolt Southwerktől Canterburyig lovag és apácafőnöknő, bencés szerzetes és kolduló barát, kereskedő és oxfordi diák, plébános és paraszt, búcsúárus és porkoláb, vidéki birtokos és egyszerű iparosok. Chaucer, a költő, korának tipikus figuráit, a társadalom jellegzetes kategóriáit vonultatta fel, akikről maga is érzékeltette, hogy e zarándokút nélkül soha nem érintkeznének egymással. Talán épp ez a körülmény ad magyarázatot a téma hihetetlen népszerűségére. A középkor világképe, társadalma egyaránt statikus volt, az emberek többsége egy-két napnyi járóföldnél messzebb egész életében nem merészkedett a lakóhelyétől. Békés körülmények között csupán a zarándoklatok mozgattak meg jelentős tömegeket. Számukra az utazás feltétlen többet jelentett egyszeri kegyes cselekedetnél: állandóság helyett változást, mindennapok helyett kalandot és veszélyeket, az otthoni zárt környezet helyett a széles körű társadalmi érintkezés lehetőségét. Érthető, hogy a történészek is felfedezték a zarándoklatok kutatásában rejlő lehetőségeket, hisz a témakör forrásai egyszerre adnak lehetőséget speciális társadalom-, vallás- és mentalitástörténeti vizsgálatokra.