Bővebb leírás
A kötet alig több mint száz év történését öleli fel. Egerben 1840-ben engedélyezték a zsidó családok letelepedését. Eltűnésük 1944-ben a munkaszolgálattal, majd deportálásukkal kezdődött. Akik túlélték a haláltáborokat, s visszatértek, azok közül 1950-ben többen emigráltak, aztán 57-ben folytatódott a kivándorlási hullám.
A halottakért mondott imánál a zsinagógából kiküldik a gyerekeket. Székely Gábor szomorúan idézte fel a napot, amikor már ő volt az egyetlen, aki a kertben várakozott a felnőttekre. Orbánné dr. Szegő Ágnes könyvével emléket állít azoknak, akik munkája nélkül a város nem lehetne az, amilyennek ma láthatjuk. A templomukról már csak a képek bizonyítják, hogy gyönyörű volt, de áll még a Kossuth utcában és a Hibay Károly utcában az imaház, a zsidó iskola, és számos épület, amelyben éltek, kereskedtek, műhelyeket működtettek, és megmaradt a temetőjük, ahová a távol élő leszármazottak viszszatérnek emlékezni.
Orbánné dr. Szegő Ágnes Tiszafüreden él, ott kezdte meg kutató munkáját. A szálak Egerbe vezettek. Interjúalanyai, elbeszélői hatására levéltári anyagok gyűjtésébe kezdett, régi újságokat, könyveket tanulmányozott, fotókat kért és kapott, s összeállította, megírta az Egri zsidó polgárok című kötetét. Munkatársa Breuer Tiborné és Miskolczy László volt, a kiadó a budapesti VPP Bt.
A könyvbemutatón Orbánné dr. Szegő Ágnes képekkel illusztrált előadásában szólt arról, hogy 1841-ben, a zsidó családok betelepülését követő évben megalakult a Chevra Kadisa (Szentegylet), és a patakparton, a Hibay utcában 1851-ben megépült az első templomuk. Ezt később kultúrházként használták, mert felépült az azóta már nem létező zsinagóga. A kiegyezéstől a második világháborúig bekapcsolódtak a város gazdasági, művészeti és sportéletébe. Jelen voltak a városvezetésben, és a legtöbb adót fizetők között. A zsidók számára mindig fontosak voltak a könyvek, ezen keresztül a tanulás, belőlük lettek az orvosok, a jogászok, a bankárok, a kis- és nagyiparosok, írók, művészek. A kötetben életrajzokat is találunk. A város megbecsült iparosainak, kereskedőinek, vendéglőseinek sorsát olvashatjuk el. A könyvet számos fotó gazdagítja, amelyek családi fotóalbumokból kerültek elő, egyik-másik Izraelből és az Egyesült Államokból érkezett, régen kivándorolt famíliák hagyatékából. A könyvben megjelenített adatokból kitűnik, hogy 1941-ben Egerben 32,5 ezren éltek, közülük 1787-en voltak zsidók.
